Boreczky Beatrix: Az Újjáépítési Minisztérium működésének válogatott dokumentumai, 1945–1946 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 6. Budapest, 1987)

Bevezető

sok kiterjesztését, de az MKP III. kongresszusa — a szocialista átalakulás programjának elfogadása — óta nyilvánvaló lett, hogy a Kisgazdapárt a kormányzatban és a törvényhozásban elfoglalt többségi pozíciója ellenére mindinkább visszavonulásra kényszerül. Az ország kormányzásából való kiszorulását mégis késleltette az a körülmény, hogy néhány kérdésben a baloldali pártokban nem volt egyetértés. A Kisgazdapárt az időhúzás taktikáját alkalmazta, így számukra az 1946-os év a szocialista program irányába tett kisebb engedményekkel, de teljes fordulat nélkül zárult. A koalíción belüli viszonyok alakulása, a Gazdasági Főtanácsnak — mint tárcák fölötti gazdasági irányító szervnek — a megerősödése szükségszerűen azt eredményezte, hogy az Újjáépítési Minisztérium átszervezésének és az Országos Építésügyi Kormánybiztosság megszüntetésének az ügye előtérbe került. Az Újjáépítési Minisztérium profiljának átalakítása, feladatkörének az építés- és közmunkaügyi igazgatásra szűkítése a Gazdasági Főtanács gazdasági koordinációs szerepkörének fokozatos erősödésével párhuzamosan történt. Már Nagy Ferenc búcsúbeszéde is a szemléletváltozást mutatta, hiszen a minisztérium munkájának értékelésekor és jövőbeni feladatainak felvázolásakor maga is elsősorban az építésügyi és munkaerő-gazdálkodási kérdésekkel foglalkozott.

158 Miniszterelnökké történt kinevezése után Antall József Nagy Ferenchez fordult, hogy az átszervezésre vonatkozó javaslatait a pártközi értekezleten támogassa. Figyelemre méltó tény az is, hogy az Országos Építésügyi Kormánybiztosság, az Újjáépítési Minisztérium, a Magyar Építőmunkások Országos Szövetsége, a Magyar Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezete kommunista alkalmazottai, ill. tagjai Rákosi Mátyáshoz címzett beadványukban azt kérik, hogy az átszervezendő Újjáépítési Minisztérium tisztviselői gárdáját az Országos Építésügyi Kormánybiztosság és a Fővárosi Közmunkák Tanácsának alkalmazottaiból alakítsák ki, az Újjáépítési Minisztériumból csak a demokratikus gondolkodásúakat vegyék át, a többieket pedig a már tervbe vett leépítések során bocsássák el.

159 Ugyanebben a beadványban tiltakozásukat fejezték ki a Fővárosi Közmunkák Tanácsának Országos Közmunkák Tanácsává alakításával kapcsolatban (a pártközi megbeszéléseken ugyanis ez a javaslat is fölmerült). Az Újjáépítési Minisztérium újból benyújtott tervezete

160 már valóban egy Építés- és Közmunkaügyi Minisztérium, valamint Országos Városrendezési és Építésügyi Tanács létrehozására tett javaslatot. A Gazda* sági-Főtanács álláspontja szerint a „... Fővárosi Közmunkák Tanácsának fenntartása, sőt országos szervvé kiépítése mellett semmilyen indok nem hozható fel. így nyilvánvalónak látszik, hogy a terv mögött csak személyi jellegű kérdések húzódnak meg. Ezért egyetlen ésszerű megoldás: az Építésügyi Minisztérium megtartása és a Fővárosi Közmunkák Tanácsának s az Országos Építésügyi Kormánybiztosságnak a megszüntetése."

101 Vas Zoltán egyébként — Fischer József visszaemlékezése szerint — a Fővárosi Közmunkák Tanácsának és az Országos Építésügyi Kormánybiztosságnak a tevékenységét már polgár-