Boreczky Beatrix: Az Újjáépítési Minisztérium működésének válogatott dokumentumai, 1945–1946 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 6. Budapest, 1987)

Bevezető

A Fővárosi Közmunkák Tanácsának Városrendezési Szakbizottsága a háború előtti tevékenységét folytatta, mikor az Országos Építésügyi Kormánybiztosság újonnan kialakított városrendezési osztályával karöltve a koncepció kidolgozásán fáradozott.

138 A kormánybiztos az előbbi szempontok érvényesülését szolgálta azzal, hogy a házhelyhez juttatásokat a városokra külön rendelettel szabályozta.

139 A kormánybiztos attól tartott, hogy a városokban is a falusias településforma fog tért hódítani, ami a modern városépítési elvekkel ellenkezett, ezért készítette elő a 75 000/1945. FM sz. rendeletet,

140 amely előírja, hogy a főváros területén csak olyan házhely alakítható ki, és csak olyan épület emelhető, amely a hatósági község- és városrendezési tervekben és az építésügyi szabályzatban megállapított elveknek, valamint a részletes szabályozásoknak megfelel. Ebben a kérdésben a Fővárosi Közmunkák Tanácsának állásfoglalása volt az irányadó. Azok a rendelkezések, amelyek az építési munkák megkezdését, a helyreállítás módjának építésrendészet szabályait megfogalmazták, nemcsak azért voltak szükségesek, hogy a helyreállítási munkálatokat a rendelkezésre álló anyagok, hitel és munkaerő legésszerűbb mozgósításával végezzék, hanem egyben a városfejlesztési koncepció érvényesítését is szolgálták. Bár a munkabérek kérdésével az Újjáépítési Minisztérium és az Iparügyi Minisztérium egyaránt foglalkozott általános szinten, sőt egy tárcaközi Munkabérmegállapító Bizottság is alakult, az építőipari munkabérek és a vállalkozói haszon mértékének megállapításával kapcsolatos konkrét esetekben az építésügyi kormánybiztosnak is igen sok gondja volt. A helyzetet bonyolította a rohamos infláció. A fő problémát az okozta, hogy a kollektív szerződéseket nem tartották be. Mivel az építőipari vállalkozóknak lehetőségük volt arra, hogy a munkabérek egy részét is beleszámítsák a rezsibe, a munkabéreket — a munkaerőhiány következtében — meglehetősen magasra emelték. Hiába törekedett a Magyar Építőmunkások Országos Szövetsége és a Budapesti Építőmesterek Ipartestülete is arra, hogy a kollektív szerződésben rögzített munkabéreket ne változtassák, amíg erre vonatkozó határozott rendszabály nem született, a vállalkozók e törekvéseket nem vették figyelembe.

141 Mikor Nagy Ferenc november 30-án elbúcsúzott az újjáépítési tárca irányításától,

142 beszámolhatott arról, hogy az ügykörébe tartozó testületek legtöbbjén — rendelkezések, szabályozások és operatív intézkedések egész sorával — az Újjáépítési Minisztérium megtette a kezdeti lépéseket ahhoz, hogy megfeleljen gazdasági irányító funkciójának és megoldhassa az ország újjáépítésében a rá váró feladatokat. Az év végére azonban már nyilvánvalóvá lett, hogy a minisztérium — mint kisgazda befolyás alatt álló gazdasági „csúcsszerv" — nem képes szerepét betölteni. Ezt a funkcióját a kommunista irányítás alá kerülő Gazdasági Főtanács vette át, melynek főtitkára Vas Zoltán volt.