Boreczky Beatrix: Az Újjáépítési Minisztérium működésének válogatott dokumentumai, 1945–1946 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 6. Budapest, 1987)

Bevezető

rendelet kötelezte a vármegyéket és a városokat arra, hogy készítsék el újjáépíté­si munkatervüket, és abban szerepeljen a háborús károk általános leírása, az újjáépítéshez szükséges anyag és munkaerő meghatározása, a költségek és a közmunka-kötelezettség teljesítésének módjáról beszámoló adatok. 97 E tervek­nek kellett adatokat tartalmazniuk a közlekedés, valamint az épületek helyreál­lításáról, a gépek és felszerelések biztonságba helyezéséről, a nyersanyagok megfelelő raktározásáról, a középületek, az egészségügyi és a kultúrintézmé­nyek állapotáról és a helyreállításukra vonatkozó tervekről. A közérdekű munkakötelezettséget az augusztus 18-án közzétett 7000/1945 ME sz. rendelet szabályozta. 98 A rendelet célja: gondoskodni a jóvátételi kötelezettségek teljesítéséhez és az újjáépítéshez szükséges munkaerőről. 99 Közérdekű munkára kötelezték a férfia­kat 18—60 éves korukig, a nőket 18—42 éves korukig, a mezőgazdasági munká­sokat 16—60 éves korig. Közérdekű közmunkára igénybe lehetett venni letar­tóztatottakat és fegyenceket is. Az újjáépítési miniszter — az illetékes miniszter­rel egyetértésben — kijelölte azokat az üzemeket, munkahelyeket, amelyekben közérdekű munkára munkaerőt lehetett igénybe venni. A kijelölt üzemeket — rangsor szerint — a Magyar Közlönyben rendszeresen közzétették. A közér­dekű munkákkal kapcsolatos munkaerő-gazdálkodás irányítására hozták létre — a minisztériumban működő munkaerő-gazdálkodási (munkaügyi) csoport mellett, majd azon belül — az Országos Közmunkahivatalt, élén az országos közmunkaügyi felügyelővel. Munkájában az Országos Munkaerő-gazdálkodási Bizottság segítette, amely ugyancsak az Újjáépítési Minisztérium keretében működött, elnöke az újjáépítési miniszter volt. Területi szervei a vármegyei és városi közmunkaügyi felügyelők irányítása alatt álló vármegyei, illetőleg városi közmunkaügyi hivatalok voltak. A közmunkaügyi felügyelők irányították és ellenőrizték a munkaerő-nyilvántartást, a közérdekű munkára, valamint a köz­munkára kötelezettek igénybevételét, és ellenőrizték a munkafeltételek betartá­sát. Amennyiben a kijelölt üzemben külső munkaerő igénybevételére volt szük­ség, a közmunkaügyi felügyelő kirendelte azt. A közmunkaügyi hivatalok fel­adatuk ellátásához igénybe vették az Országos Gazdasági Munkaközvetítő Hivatalt és a vármegyei munkaközvetítő hivatalokat. Az Újjáépítési Miniszté­riumhoz rendre érkeztek be a vállalatok kérései, hogy őket a közérdekű munka szempontjából kijelölt üzemek közé sorolják. De közérdekű munkára kötelezet­teket rendeltek ki pl. hófúvások esetén a hóeltakarításra vagy a Duna árvízvé­delmi töltéseinek a helyreállításához. A széntermelés fokozására is gyakran kellett bányászokat közérdekű munkára név szerint berendelni. 100 Az Újjáépítési Minisztérium lépéseket tett a munkaerőképzés, ül. -átképzés megszervezésére. 101 Tanfolyamok megszervezését is kezdeményezte, és ebboi a szakszervezeteknek is meghatározó szerepet szánt. Szorgalmazta és vélemé­nyezte a kollektív szerződések megkötését, és ebben együttműködött a Szakszer­vezeti Tanáccsal. Munkaerő-irányítási ügyekben elsősorban a Magyar Építő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom