Boreczky Beatrix: Az Újjáépítési Minisztérium működésének válogatott dokumentumai, 1945–1946 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 6. Budapest, 1987)
Iratok
elvileg csak annak engedjünk magánkompenzációt kötni, aki a cserébe bocsátandó ipari terméket előállítja. A magánkompenzáció mértéke a vállalat dolgozói ellátására szükséges mennyiséget nem haladhatja meg. A kompenzációra törekvés olyan méretet öltött, hogy azt már aggodalommal kell tekinteni. Meg kell határozni, hogy kinek van joga magánkompenzációra és ezen a címen a rendes forgalom elől mennyit vonhat el. 2 Rendeletet kellene kiadni, amely megtiltja, hogy a gyár a kereskedő által forgalomba került árura természetbem szolgáltatást követeljen. A magánkompenzáció cserearányával kapcsolatban azt javasolja, hogy az ipari termények gyári eladási árát és az ahhoz hozzászámított szállítási költséget kell az egyik oldalon figyelembe venni, a másik oldalon pedig az érte sz olgálta tni kívánt mezőgazdasági termény termelői árát. A hatósági kompenzációba megállapítandó cserearányok figyelembevételével kell azután a cserearányt a magánkompenzációban engedélyezni, abban az esetben ha egyik fél részéről sem látszik gazdasági uzsora esete fennforogni. A magánkompenzációval kapcsolatban felvetődik az a kérdés is, hogy a megszerzett mezőgazdasági terményt milyen áron szabad a vállalatnak vagy a beszerző csoportnak a munkások rendelkezésére bocsátani. Egy másik kérdés az, hogy a kompenzációs rendelet megjelenése előtt kötött kompenzációval kapcsolatban a kompenzációt olyan fél kötötte, akinek számára különben kompenzációs engedélyt adni nem kívánnánk. Azt javasolja, hogy a közellátásügyi miniszter intézkedjék egyrészt a mezőgazdasági termény igénybevételéről, másrészt pedig a már leszállított ipari termék ellenértékének kiegyenlítéséről. Itt bizonyos kincstári áldozatvállalásról van szó, mert a hatósági árnál magasabb áron kellene a gabonát és lisztet átadni. A megengedni nem kívánt, de már megkötött kompenzációs üzletekbe való belépést szükségesnek tartja, mert különben ha lebonyolítani nem engedjük az üzletet, akkor a közellátás a mezőgazdasági terményt nem kapja meg, de ezenkívül a felek feketén történő elszállításról gondoskodhatnak. Megjegyzi, hogy ilyen intézkedésre jogalap nincs, de a pénzforgalom biztosítása érdekében javasolt rendelettel egyidőben erre jogalapot lehetne teremteni. Csikós-Nagy Béla (pénzügy): Azon a véleményen van, hogy csak ipari cikket előállító vállalatok részére kell megengedni a kompenzációt. Ezt az álláspontot támasztja alá az a körülmény is, hogy a kettős ellátottságot megakadályozni csak ebben az esetben lehetséges. Az említett rendeleti szabályozást a maga részéről helyesnek tartaná, de nincs felhatalmazása arra, hogy erről a kérdésről a pénzügyminiszter nevében nyilatkozzék. Véleménye szerint kormányrendeletet kellene kiadni, ezt a kormányrendeletet a közellátásügyi miniszter kezdeményezze. 3 Klinger Pál (földmívelésügy): A magánkompenzációval kapcsolatban, annak az aggodalmának ad kifejezést, hogy a kereskedelmet teljesen ki fogja kapcsolni.
