Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)

nyolíthassa a várható csökkentett forgalmat, az állomásokon pedig minimálisan három vonatfogadó vágány helyreállítását elvégezzék. A MÁV az áruforgalom felvétele érdekében a raktárakat, rakodókat is használhatóvá kívánta tenni. Egyúttal (ld. a 34. sz. dok.) a SZEB-bel egyetértésben egy sürgó'sségi program is készült az államvasúti vonalak helyreállítására és ez természetesen a legnagyobb forgalmú vonalakat tartalmazta. A vasútvonalak helyreállítását — valamint a hidak, utak, távbeszélő hálózat újjáépítését, szárazföldi és vízi aknamentesítést és a vasútbiztosítást — magyar és szovjet katonai alakulatok végezték, 1945—1946. években. A katonai műszaki alakulatok voltak szervezettségüknél, felszereltségüknél fogva a legalkalmasabbak e munkákra. Az újjászervezett magyar honvédségnek az első években a helyreállítások képezték a legfontosabb feladatát.

45 A 1. magyar vasút- és hídépítő hadosztály és a 3. vasútépítő dandár tíz zászlóalja, kb. 4500 katona 1945 májusában kapcsolódott be a vasút helyreállítási munkáiba (ld. a 25/B sz. dok.) és a 34. sz. dok.ban közölt sürgősségi programban elsősorban kijelölt vonalakon kezdett dolgozni (ld. a 25/C. sz. dok.). Egy munkát befejezve az alakulatot azonnal a következő újjáépítendő szakaszra irányították (ld. 25/D. sz. dok.). Júniustól már a dunántúli vonalak helyreállítása is megkezdődött (ld. a 25/F. sz. dok.). Az áldozatkész munka eredményeként 1945 végéig a 684 km megrongált egyvágányú fővonalból 554 km-t (81%), a kettősvágányú pályák rongálódásaiból 57%-ot (1454 km-ből 825 km hosszban) helyreállítottak. Az 1390 km hosszú használhatatlan állomási mellékvágányból 413 km lett rendbehozva. 1946 márciusára kijavítottak öt felrobbantott alagutat stb.

46 A KKM az újjáépített vasútvonalak és gördülőanyag védelme érdekében kezdeményezte a vasúti és közúti közlekedést veszélyeztető bűncselekmények szigorúbb megbüntetését (ld. 30/A—B. sz. dok.). A felszabaduláskor az állomási vágányok, váltók, biztosító berendezések, raktárak megsemmisülése olyan mérvű volt, hogy csaknem lehetetlennek látszott a forgalom megindítása. Az öntevékeny újjáépítés lehetővé tette, hogy a katonai forgalmat hamar lebonyolíthatták. De ez csak a polgári személy- és áruforgalom korlátozásával vált lehetővé. A személyvonatok napi vonatkm-ben mért telejsítménye februárban 1315 km volt, áprilisban már 5657 km volt.

47 Április végén azonban el kellett rendelni a személyvonatok „Utazási igazolvány" mellett való, korlátozott igénybevételét (ld. a 23. sz. dok.). A helyreállítások eredményeként ugyanakkor 1945. június 20-tól — korlátozott mértékben — felvehetővé vált a polgári poggyász- és áruforgalom (ld. a 35. sz. dok.). A forgalmi szolgálat ellátását természetesen rendkívüli nehézségek elé állította a vonalak rongált volta, a biztosító és jelzőberendezések nagymértékű hiánya és az ideiglenes hidak lassújelei. Mindez részben oka volt több súlyos balesetnek is, azonban a nehézségekért és a tragédiákért a SZEB és a KKM szerint jelentős részben felelősek voltak a fegyelmezetlen forgalmisták is. A MÁV Igazgatóság ezért egyrészt elrendelte a helyreállított pályarészek forgalombiztonsági felülvizsgálatát (ld. a 38. sz. dok.), másrészt utasításokat adott ki a balesetek csökkentése, a forgalom gyorsítása, biztonságossá tétele és a forgalmi szolgálattevők fegyelmezettebb, gondosabb pontosabb munkavégzése érdekében is (ld. 39/A—C. sz. dok.).