Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)
IX. A HAJÓZÁS HELYREÁLLÍTÁSA
következtében teljesen elszakadtak egymástól. Lehet, hogy a hajóinkat a legnehezebb körülmények között védelmezik, köteles gondossággal hajóznak azokkal, megőrzik azokat úgy, hogy még alapjai lehetnek a vállalat újra való megindulásának és ugyanakkor családtagjaik idehaza fizetés nélkül valósággal éheznek. A megállapított havi 120 pengős gyermekekkénti államsegély pedig ma már az életnek csak talán pár napjára elegendő. 5. A háború már befejeződött. Hajósaink már nem a német érdekeket szolgálják, hanem az önálló, demokratikus Magyarországnak a győztes államok szolgálatára álló alattvalói, akik most is felsőbb rendeletre vannak távol családtagjaiktól és a részünkről kijelölt szolgálati helyükön teljesítik feladataikat. Tisztelettel kérjük tehát, hogy a fentiek mérlegelésével a hajósok itthon maradt családtagjainak egyenlő elbírálására és támogatására a kormánynál a szükséges lépéseket megtenni szíveskedjék. Kiváló tisztelettel Béla János alelnök elnök Tisztázat. - UMKL KKM II/3. 1945-19856. Az MFTR hajóparkjának túlnyomó részét a hajókon szolgálatot teljesítő alkalmazottakkal együtt a Duna felső szakaszára parancsolta a német hadvezetőség és a nyilas kormány (Id. a 135. sz. dok.). A hajósok itthon maradt családtagjainak ellátása az MFTR pénztelenségén túl jogi akadályba is ütközött, mivel egyfelől tisztázatlan volt a társaság közüzem jellege, másfelől a 303/1945. ME sz. 2. § (1) bekezdése alapján igazolni kellett az alkalmazottak nyugatra távozásának kényszerű körülményeit is. Az itt közölt kérelmet a Magyar Vasutasok és Hajósok Szabad Szakszervezete 1945. július 11-én felterjesztette a KKM-hez, maga is kérve a miniszter „legmesszebbmenő jóindulatát", mert a „hajósok nem önszántukból hagyták el az országot, hanem erre őket a németek kényszerítették akkor, amikor nem engedték meg nekik, hogy a hajókon levő szolgálati helyeiket a hajók elindulása alkalmával elhagyják, családjukat itt ellátatlanul hagyták vissza". Egyidejűleg az MFTR Igazgatósága is megkereste Gerő minisztert, kérve, hogy a családtagok, „kik önhibájukon kívül a legnagyobb nélkülözések között tengetik életüket", megkaphassák a rendelet szerinti 50M.-OS fizetést, a teljes lakbért és a családi pótlékot. Álláspontjukat alátámasztandó, hivatkoztak a szolgálati helyükre eltávozott közalkalmazottak igazolása tárgyában kiadott 3300/1945. ME. sz. r. 4. §-ra is, amely igazoló körülménynek fogadta el a kényszerhelyzetben — katonai vagy munkaszolgálatos kötelékben, illetve zárt alakulatban — való távozást. Az MFTR szerint zárt alakulatnak minősíthető a hajópark elhurcolása is, és hangsúlyozta, hogy azokat a hajósokat, akiknek a politikai magatartása kizárja igazolhatóságukat, természetesen kirekesztik az ellátmányozásból. Az ügy elintézéseként a KKM elsősorban elvi állásfoglalást kért az igazságügyi minisztertől, vajon az MFTR, amelynek részvényei 99,5M-ban az állam tulajdonában vannak, közüzem-e és alkalmazottai közalkalmazottnak tekinthetők-e. Az igenlő válasz után a KKM 1945. augusztus 3-án 3,6 millió P-t kért a PM-től a járandóságok kifizetésére. Időközben azonban megjelent a 6350/1945. ME sz. r. amely újonnan szabályozta a szolgálattételben akadályozott közalkalmazottak és családtagjaik illetményeinek a megállapítását, ezért az MFRT az alább 137/B. sz. dok.-ban közölt újabb kérelmet nyújtotta be. 1 A 303/1945. MEsz. r. (MK 1945/7.) 1945. február 15-én lépett életbe, kiegészítette az 590/1945ME sz. r., hatályon kívül a 6350/1945. ME sz. r. helyezte.
