Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)
12 hajót kapott a társaság, majd egy éven keresztül újabb és újabb úszóművekkel gyarapodott a közös vállalat hajóparkja. A MESZHART — szovjet természetbeni betétként — megkapta a DGT pécsi szénbányáit a hozzátartozó gyárakkal, pl. villamos erőművel együtt, amelyek igen nagy, 48,7—50 millió P ingatlan értéket képviseltek. 109 A magyar kormány kötelezettséget vállalt, hogy üzemképes állapotba helyezve a közös társaságba apportként bead a MFTR és a DTRT hajóiból: 1 áruszállító géphajót, 3 db vontatóhajót, 12 úszóhajót. A magyar betét további részét parti létesítmények — állomások, raktárak, kikötőberendezések, és a MFTR budapesti hajóműhelye alkották. Üzemképes és helyreállított állapotban a győri, gönyűi, komáromi, esztergomi, váci, budapest-balparti, budafoki, adonyi, dunaföldvári, bajai kikötőket, illetve hajóállomásokat kapta meg a hajózási társaság. A többi, személyszállítást lebonyolító kikötő a MFTR tulajdonában maradt és a személyhajójáratokat továbbra is a MFTR üzemeltette (ld. a 144. sz. dok.). 110 A Csepeli Magyar Nemzeti Szabadkikötőt az egyezmény szerint a MESZHART üzemképes állapotba hozva kikötőberendezéseivel, raktáraival, állomás-, lakóépületeivel stb. együtt 1946. augusztus 1-től bérbe vette és a kincstárnak bérleti díjként befizette a bérlemények üzembentartásából eredő évi tiszta haszon 65%-át. A súlyos háborús károk helyreállítása már 1945 tavaszától erőteljes ütemben megkezdődött, mert a jóvátételi szállítások egy jelentős részének vízi úton történő lebonyolítása ezt halaszthatatlanná tette. A bérbeadás után azonnal megkezdődött a sérült partfalak, a petróleum-, kereskedelmi, szabad és ipari medencék 9 db háromtonnás portáldaru, 2 db héttonnás híddaru, 3200 vagon befogadóképességű gabonatárház, 21 raktárépület és a kikötő vasúti, közúti járműveinek újjáépítése. 111 A MESZHART hajóállománya 1946 őszén a 144. sz. dok.-ban közölt mértékre gyarapodott. Teheráru forgalma a Dunán és a Tiszán kívül a Fekete-tengerre is kiterjedt és jelentős hajókiemeléseket is végeztek, így a társaság működésének megkezdése egyben a rendszeres magyar hajózás megindulását is eredményezte. A felszabadulás előtti hajópark helyreállításának kulcskérdése volt a Felső-Dunára hurcolt magyar hajók visszaszerzése. Az amerikai kormány 1946. november 11-én jelentette be, hogy a magyar kormány kérésére visszaszolgáltat — Németorazág amerikai megszállási övezetében őrzött — 185 különböző fajtájú magyar kereskedelmi hajót. 112 Mintegy 35 hajó tulajdonjoga még tisztázandó volt. A miniszter 1947. december 17-én a budapesti Molotov téri hajóállomáson az első hajó hazaérkezésekor rendezett ünnepségen megköszönte az amerikai kormány jóindulatát, de utalt arra, hogy az angol Rotschild bankház egy régi követelése kiegyenlítetlenségére hivatkozva keresetet indított és elrendeltette a visszaadott hajók zár alá vételét. A 17 hajó „szökve" érkezett haza. 113 A többi hajót csak 1947 májusában kapta vissza a magyar kormány (ld. a 145. sz. dok.). 1947 május végén a Szovjetunió is átadott a magyar kormánynak a Duna Linz és Bécs közötti szakaszán maradt 46 kereskedelmi hajót. 114 Mindezen kedvező események eredményeként a felszabadulás előtti hajóállomány zöme — nagyrészt úszóképesen, de javításra szoruló állapotban — visszakerült Magyarországra. A nyugatról
