Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)

VIII. A GÉPJÁRMŰ-KÖZLEKEDÉS FEJLŐDÉSE

volt. Megemlíthetjük még, hogy az Autótaxi ezekkel a rendszámokkal játszotta ki a különböző' korlátozó rendeleteket olyformán, hogy bank vagy magános autójának üzembentartását biztosította egy ilyen rendszámmal, illetve engedéllyel. Magától értetődő, hogy munkaidő és bérek tekintetében az egyes vállalatok között lényeges eltérés mutatkozott. A kéktaxi iparnál általában a bevétel 25%-a jutott keresetül a vezetőnek, az Autótaxi Rt-nél viszont ez bonyolultabb volt. Három kategóriás fix fizetés és %-os részesedés több formában, váltakozva aszerint, amelyik legjobban megfelelt a vállalat profitéhségének. Természetesen beszámították a borravalót is, mondván, hogy ehhez a vezető csak az alkalmaztatáson keresztül juthat. A munkaidő mindenkor a munkáltató kívánsága szerint 14—16 óra volt naponta. Néha még ennél is több. Csupán a taxiknál volt e tekintetben némi rend és csak az éjjel-nappal járó kocsik vezetőinél, ahol a 24 órát két vezető dolgozta át 12 órás keretben. A taxivállalatok kivételével ahol minden nyolcadik nap volt a szabadnap, a gépjárművezetők ezt nem ismerték. Az elmondottak bár csak dióhéjban, de élénken világítanak rá azokra az állapotokra, amelyek az autófuvarozási iparban a múltban a tőke hatalma és a munkásság szervezetlensége következtében fennállottak, illetve meghonosodtak. Ezzel körülbelül megfelelően megvilágítottuk és Miniszter Űr előtt is ismerhetővé tettük a személy- és teherfuvarozás történetét, illetve azt a helyzetet, ami e téren a múltban fennállott. Még oldalakon keresztül sorolhatnánk azokat az állapotokat és kilengéseket, melyekre végre pontot kell tenni. A magyar gépjárművezetők, akik Egyesületünkben, mint a „Gépjárművezetők Szabad Szakszervezetében" tömörülnek, nem fogják megengedni, hogy a reakciós világ a maga kapitalista figuráival mégegyszer visszatérjen. Ezért száll síkra szervezetünk és küzd a rendelkezésére álló minden eszközzel. Túl az elmondottakon foglalkozni kell a kérdéssel, mert az új társadalmi rendben, de főként a rombadöntött országunk felépítésében hatalmas feladat vár az autófuvarozó iparra. Ezt tudva és látva azt, hogy kezdenek életre kelni a letűnt világ rablólovagjai és megkísérelik régi pozíciójuk visszaszerzését, késztet bennünket arra, hogy felhívjuk Miniszter Űr figyelmét miszerint kellő óvatossággal járjon el ezen ügyekben és döntése előtt bennünket meghallgatni szíveskedjen. Feltétlenül meg kell teremteni az alapját az ország autófuvarozásának. A múlt felszámolásához feltétlenül szükséges, hogy megakadályozuk azokat a törekvéseket, melyek a múlt pozícióinak visszaszerzésére irányulnak. Felszámolandónak tartjuk a múltbani érdekeltségeket, amit most végrehajthatónak tartunk, mert az érdekeltségek autóparkjukat szinte teljesen elveszítették, valamint az ehhez tartozó felszerelésüket is. Leginkább a keret maradt meg, melyet a kor szellemének megfelelően kell telíteni. Meg kell szűnni minden olyan érdekeltségnek, amely a múltban munkáltatói érdekeltség volt, MATEOSZ, KÖGE stb., de meg kelle szüntetni minden néven nevezendő fuvarozási engedélynek is, illetve ilyet csak a dolgozók termelő szövetkezete kaphasson. Vannak vállalatok, melyek még ma is számottevő ingatlannal 34 449