Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)
VIII. A GÉPJÁRMŰ-KÖZLEKEDÉS FEJLŐDÉSE
De jutottak mások is új rendszámok birtokába, ha esetleg valakit „érdemeiért" meg akartak jutalmazni. Ilyen eset volt a frankhamisító Baross esete. 1 A nemzeti adományként neki juttatott 250 rendszám mellett még rendszámhoz jutott az egyetemi ifjúság segítő egyesülete és más hasonlú érdekeltség és rendszámot kapott 15 legöregebb vezetői igazolvánnyal rendelkező egyesületi tagunk. Ez a pár rendszám kiadása azért volt szükséges, hogy ezzel ellensúlyozzák azt a hatást, amit a 250 rendszám kiadása váltott ki. A teljes tisztánlátáshoz szükséges annak ismerete, hogy a Baross-féle rendszámokkal az Autótaxi végezte a fuvarozást. Annyira biztosak voltak dolgukban, hogy a rendszám megszerzésének elindítása és a szükséges gépkocsik megrendelése teljesen egyidőben történt. A Baross-féle rendszámokkal való fuvarozáshoz az Autótaxi egy leányvállalatot létesített, míg a többi rendszámok kisebb csoportokban maradtak, egyrészük az azóta megszűnt BART vállalat kezelésébe jutott, amely vállalatot pár év alatt szintén magába olvasztotta az Autótaxi Rt. A teherfuvarozásban két rendszer alakult ki. Egy könnyű egytonnás kocsikkal főként helyi fuvarozások lebonyolítására és egy nehéz, távolabbi fuvarozások lebonyolítására. Kezdetben mindenki, aki engedélynek birtokosa volt, szabadon fuvarozhatott, az ország egész területén mindaddig, amíg a MÁV urai föl nem fedezték az autóban a versenytársat és nem szorították megfelelő rendeletek kiadásával a fuvarozási vonalak és azok terjedelmét korlátok közé. így alakult meg a MATEOSZ mint érdekképviseleti szerv és csak ennek tagjai vállalhattak teherfuvarozást vidékre a megszabott körzeteken belül. Hogy azután a MATEOSZ milyen felülről való irányítással vált az ország legreakciósabb testületévé az egy külön történet lenne, mellyel nem akarunk e pillanatban foglalkozni. Annyit kívánunk csak megjegyezni, hogy az utóbbi évek lehetőségeit kihasználva nemcsak a minisztériumokból oda delegált urak kaptak hatalmas és véleményünk szerint egyáltalán meg nem érdemelt fizetéseket, hanem remek jövedelemhez jutottak maguk a MATEOSZ tagok is, akik közül nagyon sokan, sőt legtöbben azért jutottak ilyen teherfuvarozási engedélyek birtokába, mert különféle „nemzetmentő" munkájukat kívánták ilyen engedélyekkel jutalmaztatni. Hogy e nemzetmentő munkák mik lehettek azt — ismerve az elmúlt rezsim szellemét — nem is kell külön hangsúlyozni. Szolgáljon például egy eset a sok közül. Egy budafoki gépjárművezető, aki egy festéküzletbe társult, de megtartotta állását egy budapesti festékgyárosnál, éjjel dézsmálgatta a festékgyárat, s bár a cég nem kívánta megbüntetését, mégis vezekelni óhajtott olymódon, hogy beállt a rongyosgárdába. Majd mikor onnét megérkezett, nemzeti ajándékképpen egy személy- és egy teherfuvarozási engedélyt kapott. Az illető később gyilkos, illetve rablógyilkos lett és önkezével vetett véget életének. Utoljára, de nem utolsó sorban kívánunk foglalkozni a kisiparral. Ma is sokszor halljuk, hogy a kisipart meg kell védeni, Igen, meg kell védeni. Sajnos a mi szakmánkban nem találkoztunk, mindössze néhány személyt kivéve, azokkal a képviselőivel, akik ezt a kisipari védelmet megérdemelnék. Szakmánkban a kisipart a kék, illetőleg előzőleg pirostaxi képviselte. Itt említjük meg, hogy a pirosból azért lett kék, mert egy időben a pártolandó kisiparosok a rossz üzletmenet okát abban látták,
