Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)

VII. A KÖZÚTI HÁLÓZAT HELYREÁLLÍTÁSA

I. KÖZUTAK ÉPÍTÉSE Az autóforgalomnak az utóbbi 25 év alatt tapasztalt nagymérvű növekedése az utakkal szemben olyan igényeket támasztott, ami alól hazánk sem térhet ki. A sebesen haladó gumiabroncs kiépített úthálózatunknak 84%-t kitevő vizes makadám burkolatból a finomabb szemcséket egészségtelen porképződés mellett kiszívja, mire a kavicsszemek meglazulnak és a burkolat 2—3 év alatt annyira kigödrösödik, hogy csak gyakori és költséges áthengerléssel hozható ismét jó karba. Mivel ezeknek a nagy, autóforgalmi útszakaszoknak a fenntartási költségei a gyakori hengerlés miatt sokszorosan felülmúlják egy korszerű új burkolat építési költségeit, — gazdasági, célszerűségi és közegészségügyi szempontból a forgalmasabb útszakaszoknak 1927-ben megkezdett modern (betonaszfalt, kockakő) burkolattal való átépítését az eddigi lanyha ütemnél nagyobb tempóban kell folytatni. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az autó benzinfogyasztása, gumiszükséglete és javítási költségei ilyen utakon 25 —40%-kal kisebbek. Legsürgősebben átépítendő volna a három év alatt összesen 225 km főközlekedési közút á 100 000 P/km-es, összesen 22,5 M P költséggel. II. BEKÖTŐ UTAK Kiépített út hiányában sem a mezőgazdaság, sem az ipar, sem a kereskedelem nem tudja áruját kellő időben és elviselhető szállítási költségek mellett fogyasztóihoz eljuttatni, s gyakran kénytelen áruját értéken alul eladni, sőt romlandó áru esetén az értékesítés előtt elpusztul. Ilyen körülmények között a termelési lehetőség és a termelési kedv minimumra csökken. Az út már a rómaiak idejében is magát az életet jelentette. A „via vita" elv nálunk is időszerű. Különösen azokban a falvakban, ahol a lakosság egészségét nyáron a por, a szekereket és mezőgazdasági terményeket, illetőleg a parasztság jólétét télen a sár nyeli el. Ez idő szerint 487 község, 55 tanyaközpont, 114 tanyacsoport, 91 leendő új település és 153 vasúti állomás várja, hogy a legolcsóbb köves úttal be legyen kötve az ország úthálózatába. Az itt érdekelt 700 000 lakos köves út hiányában közel fél esztendeig van tanyájába, vagy falujába beszorítva. A szükséges 2700 km hosszúsági bekötőút építése 25 000 P/km-es költség mellett 67 millió P-be kerülne. A következő három év alatt kiépítendő legsürgősebb 1400 km hosszú, 3 m széles makadám kőpályával tervezett bekötő út építését elengedhetetlennek tartjuk és ezért 29 millió P összköltséggel előirányoztuk. Az útfenntartási és építési főanyag a kő, cement, bitumen, van szén és kőolajtermékek. A tervezett három éves programunk keretében összesen 510 000 vagon kőanyagra lenne szükségünk. E kőanyagok előállításában a meglevő kőbányák és zúzok termelőképessége elegendőnek látszik. Azonban földrajzi fekvésük kedvezőtlen. A Dunántúlon 10 zúzóval felszerelt, működő bánya van, ellenben a Duna bal partjára eső