Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)
védett. A Magyarország közlekedési berendezéseinek egészét ért károknak ez csupán 3,3%-át tette ki, ám ez a fiatal automobilizmus teljes pusztulását jelentette. 1945 elején az országban egyetlen magyar gépkocsi sem közlekedett, csak roncsok tömege maradt hátra. A valamelyest használható garázsokat és kocsikat a fegyverszüneti szerzó'dés értelmében először a VH vette igénybe. A KKM 1945 áprilisában keresztülvitte, hogy a SZEB engedélyt adott a polgári járműforgalom megindításához. A gépkocsikra égető szüksége volt az országnak az újjáépítés szállítási igényei és a vasutak tönkretett állapota miatt. 96 Az első lépéseket az újrakezdéshez a szétszórt, gazdátlan gépkocsironcsok és alkatrészek nyilvántartásba vétele és összegyűjtése kellett, hogy képezze. Az 1904/ 1945. ME (MK. 22.)sz. rend. alapján a KKM felhatalmazást kapott minden a gépjárműforgalommal kapcsolatos műszaki, gazdasági és közlekedésrendészeti kérdés szabályozására. Ennek alapján 1945. június 12-én a 6000/1945. KKM sz. rend. (MK. 49.) elrendelte, hogy mindazok, akik személy-, vagy tehergépkocsit, motorkerékpárt, pótkocsit, roncsot, motort vagy alkatrészt birtokukban tartanak, illetve elhagyott gépkocsi birtokosai, kötelesek azokat bejelenteni a rendőrhatóságnak. Egyidejűleg a minisztérium felügyelete alatt, magánvállalkozásként az autószakma különböző szervei által összeadott tőkéből megalakult a Gépjármű Roncsgyűjtő és Építő Központ és rohamos ütemben kezdett hozzá a még újjáépítehető gépkocsironcsok összegyűjtéséhez és helyreállításához (ld. a 118/A—B. sz. dok.). Minden arra vállalkozó jelentéktelen összegekért roncsokat kapott, majd nagy leleményességgel működőképessé tette azokat. A KKM a legtöbb esetben megadta a kétnyelvű forgalmi engedélyt és a járművek máris bekapcsolódhattak az élelmiszer- és anyagszállításokba. A VH látván Budapest nehéz ellátási viszonyait, 1945. június 24-én 250 db tehergépkocsit bocsátott a főváros polgármesterének rendelkezésére — személyzettel és üzemanyaggal együtt. 97 A közúti gépjárműforgalomban — mivel a vasutak kénytelenek voltak korlátozni a személy- és teherszállítást, a közutak pedig többé-kevésbé használhatók voltak — konjunkturális helyzet jött létre. A gépkocsifuvarozás jó üzletnek bizonyult, ezért vállalkozók tömege igyekezett szállítóeszközhöz jutni. A minisztérium megengedte külföldi járművek beszivárgását. A járműpark növelésének egy további módját képezte a VH-nak az autójavító szakmával kötött szerződése, melynek értelmében egy megjavított kocsiért munkadíjul egy újjáépítésre alkalmas gépkocsit kaptak a vállalatok. 1946—1947-ben amerikai árukölcsönből, UNRRA adományból is több ezer tehergépkocsival növekedett a járműállomány. A gépkocsiforgalom rohamos fejlődésnek indult. Mint a 120/B. sz. dok. is mutatja, 1945 novemberében 3454 személygépkocsi, kb. 5000 tehergépjármű, 80 autóbusz, 7000 motorkerékpár és 246 különleges gépjármű volt üzemben az országban. Másfél évvel később, 1947 március végén a vizsgázott gépkocsipark már 8066 személyautóból, 8220 teherautóból, 225 társasgépkocsiból, 14 886 motorkerékpárból és 533 külöleges gépjárműből — összesen tehát 31 930 db-ból állott. 98 Ez a szám már csaknem elérte az 1938. évit.
