Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)

VI. A HIDAK ÚJJÁÉPÍTÉSE

pillér stabilitását is gyengítette volna, arra az eerdményre vezettek, hogy a régi kéttámaszú merevítő tartós rendszert tartsuk meg. A megnövekedett közlekedési igények megkívánták, hogy a híd a ma érvényben lévő előírásoknak megfelelően méreteztessék, mivel azonban a láncok nagyobb része az újjáépítés céljára felhasználható és megtartása esztétikailag is kívánatos, a teherbírás fokozását úgy kellett elvégezni, hogy a régi láncméretek megtarthatók legyenek. Erre módot adott részben a régi láncanyag kiváló minősége folytán a megengedett igénybevételnek 1400-ról 1700-ra való felemelése, részben pedig a lánchidak számításánál időközben kidolgozott modern és fontosabb számítási eljárás, melynél a főtartók vizsgálatát a terhelés alatt deformált rendszer hálózati adatainak figyelembevételével kell elvégezni. (Láncnyílások figyelembevételével.) A régi láncok anyaga speciális jó minőségű carbonmangán acél, amelynek folyási határa 2900—3100 kg/cm

2 szakítószilárdsága 4900—5700 kg/cm

2 között volt, nyúlása hosszirányban 21—24%, keresztirányban 20—22%. A pótlásul szolgáló új láncok anyaga ugyan ilyen minőségű carbonmangán acél, míg a többi szerkezeti vasanyag, beleértve a merevítőtartókat is. A láncok egymástóli távolsága 8,87 m, azaz ugyanaz, mint az elpusztított régi hidon. A láncok alakja kissé eltér a régi híd lánc alakjától, miután az önsúly és az igénybevétel a régivel szemben megváltozott. A főtartó láncainak szerkezete, tehát a lánckötegek keresztmetszetei és az egyes láncszemek alakja azonosak a régi híd megfelelő részeivel. A régi meggörbült láncszemek a kihengerlés folytán hosszváltozást szenvednek, e hosszváltozás kiegyenlítése céljából az újjonnan gyártandó láncok egy részének, az úgynevezett kiegyenlítő láncoknak hossza úgy lesz megállapítva, hogy a láncgörbe a számított hosszhoz a lehető legjobban simuljon, továbbá, hogy a függesztő rudak függőlegesek maradjanak. A lánckötegek váltakozva, vagy 12 db 29 mm vastag, vagy 11 db 29 mm és 2 db 17 mm vastag lánclemezből állanak. A lemezek szélessége 355 és 375 mm között változik, hosszuk általában 8 m. Az új Lánchíd láncainak előállításánál elsősorban a régi híd megmaradt és még felhasználható láncait kívánjuk felhasználni. Ebből a célból elsősorban a budai oldalnyílás teljesen épen maradt láncait, valamint a középnyílás és kisebb részben a pesti oldalnyílás még fel nem használható egyes lánckötegeit fogjuk felhasználni. A lánckötegek nagy része elgörbült, másik része pedig daruval történő roncskiemelés közben szenved kisebb-nagyobb alakváltozást. Ezért kísérleteket végeztünk az eltorzult láncok kiegyengetése, valamint a hideg megmunkálás következtében esetleg bekövetkezett minőségi és szilárdsági tulajdonságok ellenőrzésére. A kísérletek azt bizonyították, hogy a láncok hidegen való kiegyengetése jól elvégezhető, azonban a plasztikus alakváltozások következtében az egyes lánclemezek egymáshoz viszonyított hossza megváltozik és a csaplyukak újbóli összefúrása válik szükségessé, ami azt eredményezi, hogy a láncfejben a csapnak megfelelő átmérőjű két félkörív lesz egymással szemben kis egyenes darab átmenettel, a lánc hossza pedig ennek meg-