Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)

VI. A HIDAK ÚJJÁÉPÍTÉSE

A többi kiküldött szerint munkásfelesleg sehol sincsen. Megállapítást nyert, hogy a nyilas internálótáborokból munkaerőt nem ad ki a belügyminiszter az őrzés megoldhatatlan volta miatt. Az érdekelt tárcák képviselői azonban meg fogják keresni a Belügyminisztert az internáltaknak, a Szövetséges Ellenőrző Bizottságot pedig a fogolytáborokban levő szakmunkásoknak az újjáépítési munkára való átengedése céljából. III. Az Újjáépítési Minisztérium kiküldöttje előadta, hogy néhány napon belül rendelet jelenik meg, mely szerint a szakmunkásoknak azonnal jelentkezniök kell. Ez a jelentkezés szakmunkás kataszter összeállítását célozza, 2 héten belül 3—4000 szakmunkásra lehet ilyen módon számítani. A jelentkezésnek 3 nap alatt kell megtörténie, a rendelet megjelenéséből számítva, a feldolgozással együtt 12 nap alatt fognak az adatok rendelkezésre állani. Az üzemek is felszóllítást fognak kapni szakmunkásaik bejelentésére, azokéra is, akik az utóbbi években náluk dolgoztak. Ilyen módon lehetőség van olyan munkaerők felkutatására, akik most nem szakmájukkal foglalkoznak. A kataszter felállítása után általános munkakötelezettséget fognak bevezetni, jóvátételi v. újjáépítési munkahelyét szakmunkás nem hagyhatja el. A munkákat fontosság szerint osztályozzák és a rendelkezésre álló munkaerőt jóvátételi és újjáépítési munkára fogják beosztani. A nem szakmájukban dolgozó szakmunkásoknak tartós közmunkára való igénybevételét egyébként már az új közmunkarendelet is lehetővé teszi. Az értekezlet megállapította, hogy a rendeletek kiadása igen sürgős és célszerű volna általános újjáépítési munkakötelezettséget bevezetni hasonlóan a régi katonai munkaszolgálathoz, de rendes fizetés ellenében minden évben egy-két havi időtartammal. Esetleg kötelezni a szakmunkásokat arra, hogy munkaidejük egy bizonyos részét újjáépítési közmunkán tartoznak eltölteni. IV. Az eljárás vezetője ezután a munkabér kérdéseinek tárgyalására tért át. Tarthatatlannak jelezte a mai helyzetet a munkabéreket illetőleg abból a szempontból, hogy ugyanazon hídépítéssel foglalkoztatott építőipari munkások magasabb kollektív szerződéses órabéreket kapnak, mint a velük egyidejűleg a vasszerkezeti gyárakban foglalkoztatott munkások. Ez különösen feltűnő ma, amikor a természetbeni ellátás mindkét kategória részére egyformán ki lenne terjesztendő. A magasabb építőipari órabéreket még az sem indokolja, hogy az építőipari munkás télen nem keres, mivel legfeljebb néhány héttől eltekintve egész éven át erősen foglalkoztatva van és 1—2 hónapi kiesés vasszerkezeti gyárban foglalkoztatott munkásoknál is előfordul. Megállapítja az értekezlet annak a szükségét, hogy ezt a munkabérkülönbözetet a legközelebbi kollektív szerződésnél ki kell egyenlíteni. Megakadályozandó az, hogy egyes építőiparosok a konjukturális építkezéseknél az órabéreket felhajtsák és a közmunkák elől a munkaerőt elvonják. Itt a hatóságok részéről a kontárság szigorú kiküszöbölésére, az ipartestületek részéről tagjaik szigorú fegyelmezésére van szükség. V. Elnök végül a szakmunkásképzés és átképzés kérdésének tárgyalására tért át és felhívta az érdekelt hatóságok figyelmét e kérdés fontosságára. Az érdekelt minisztériumok mellett a szakszervezetek, gyárak vállalkozók és építtetők együttes áldozat-