Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)

779,6 km a jövőben helyreállítandó, 403,4 km felbontásra ítélt és 561,8 km cukorgyári és egyéb vonal került. Bebrits Lajos személyes ellenőrzései után reális képet adott a gazdasági vasutakról (ld. a 91. sz. dok.), 1949-ben a kisvasutak épültek, fejlődtek, személyzetük általában munkára kész volt, azonban az állomások környéke rendezésre várt, a mozdonyokat nem gondozták, a személyvonatok késtek, az áruszállítási tarifa drága volt, és a MÁV-val az együttműködés megoldatlan problémákkal küszködött. Ezért a hét nemzeti vállalatot 1949-ben négyre csökkentették (vÖ. 92. sz. dok.), a javító részlegekből pedig a NT és a kormány határozatával 1950. hanuár 1-től új nemzeti vállalatot alapítottak. 1949. novemberben kidolgozták a MÁV és a gazdasági vasutak közötti együttműködés szabályozását is. Az Államvasutak ettől kezdve nem kezelte idegen vasutakként a GV-kat és a „legmesszebbmenő támogatást" nyújtotta építési, újjáépítési, karbantartási munkájukhoz, anyagellátásukhoz, forgalmi, kereskedelmi, műhelyi szolgálatuk ellátásában. Mindezek az intézkedések a mezőgazdasági lakosság és termelés megsegítését célozták.

70 A gazdasági vasutak további története átnyúlik az I. ötéves terv időszakába és nem tárgya jelen kötetnek. A hidak újjáépítése Ha a magyar közlekedés felszabadulás utáni elszomorító állapotára gondolunk, jelképként, mindannyiunk előtt a világszép budapesti hidak Dunába hanyatló roncsai tűnnek fel. Közismert, hogy a hitleri hadsereg utolsó gaztettként kíméletlenül felrobbantotta elmenekülése előtt az ország minden nagyobb hídját. Egy évszázad közlekedési építészetének munkája semmisült meg, a vasutak és közutak legértékesebb „műtárgyai" pusztultak el. A Magyarország területén épült 8373 db 67 136 fm hosszú közúti hídból 1424 semmisült meg, 27 504 fm hosszúságban. Elpusztult 15 168 fm vashíd, 9872 fm vasbeton- vagy kőhíd és 2464 fm fahíd. A Duna és Tisza-hidak kivételével áldozatává váltak a pusztításoknak, az 50 m-nél hosszabb műtárgyak pedig 85%-ban semmisültek meg.

72 A vasúti hidak — 96,5%-ban MÁV vonalakon épültek és csak 3,5%-ban a többi közforgalmú vasúton — hasonlóképpen borzalmas pusztulást szenvedtek. A Duna és a Tisza felett átívelő 13 nagy vasúti híd (5505 fm) teljes egészében, a többi 136 rácsos vashíd (7374 fm össznyílással) közül 116 db (6106 fm) 85%-ban, az 1501 gerinclemezes vasgerenda hídból (23 946 fm) 406 db (27%) 5945 fm nyílással elpusztult vagy használhatatlanná vált. A vasútvonalakon levő 5229 db vas-, betonés boltozott híd közül 776 db (15%) semmisült meg, az 55 048 fm össznyílásból 18 892 fm (34%). A 3987 db két méternél rövidebb átereszből 66 db, az 1003 db átlag 1,2 m hosszú fahídból csak 6 db pusztult el — ezekkel a németek nem törődtek.

72 A közutak és a vasutak háborús kárstatisztikáiból kiszámítottuk, hogy a közúti hidakat 174 280 000 (1938-as értékű) P vasúti műtárgyakat pedig 187 865 000 P károsodás érte. Összesen tehát 362 145 000 „békebeli" P/akár, amely a Magyaror-