Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)

IV. A VASÚTI KÖZLEKEDÉS FEJLESZTÉSE A HÁROMÉVES TERV IDŐSZAKÁBAN

újítási bizottsága, akkor az ott működő ún. helyi újítási megbízott veszi át a javaslatot és ahhoz a szolgálati felsőbbséghez terjesztik fel, ahol az ilyen bizottság működik. A szabályzat szerint háromféle újítási bizottság hozhat elsőfokon döntést a javaslatok felett: 1. a Vasúti Főosztályi 1/C szakosztályán működő bizottság, 2. az Ipari Igazgatóság újítási bizottságai, 3. közvetlenül a vezérigazgatóság alá rendelt szolgálati főnökségek bizottságai (pl. járműjavító nemzeti vállalatok, hídműhely, távirodaintézőség stb.). Az utóbbi két bizottság számára az I/l.C. szakosztály delegált elnököt; a vasúti főosztály bizottsága egyszersmind a fellebbviteli hatóság is. II. VIZSGÁLATI HELYEK //./. Vasúti főosztály I/l.C. szakosztálya Az újítási mozgalom csúcsszerve az I/l.C. szakosztály. Az újítási ügyekkel foglalkozik : Bun József osztályvezető (volt lakatos), Zoványi Miklós osztályvezető helyettes, műszaki tanácsos. Feladatuk a mozgalom irányítása, elvi jelentőségű ügyek elintézése, utasítások kiadása stb. Csiszár Zoltán műszaki tanácsos, 2 előadóval az adminisztrációs ügyeket intézi. A mozgalmi és műszaki vonalon Téni Ferenc főintéző, Sáfráncz László és Rákos Ferenc előadók (mindhárman munkáskáderek) dolgoznak. Az ügyosztály feladata az újítási megbízottak ellenőrzése, munkájuk irányítása, az újítások kiterjesztése országos viszonylatban mind a MÁV-on belül, mind pedig azon kívül, a kapcsolat fenntartása a Találmányi Hivatallal, a mozgalmak propagálása (újító körök, szaklapok), nyilvántartás, adatgyűjtés és adatszolgálatatás, továbbá — mint már említettük — az alája tartozó szolgálati helyekről benyújtott javaslatok elbírálása. Az alább tárgyalt szolgálati helyeken szerzett tapasztalatok arra engednek következtetni, hogy az I/l.C. szakosztály nem gyakorolt megfelelő ellenőrzést az újítási megbízottak tevékenysége felett. Ez elsősorban arra vonatkozik, hogy munkájukat a helyszínen, a szolgálati helyeken nem ellenőrizte. Ennek a következménye az lett, hogy egyrészt az újítási megbízottak nem kaptak kellő tájékoztatást, irányítást és támogatást, másrészt az ellenőrzésre hivatottak az üzemekkel és ezen keresztül a dolgozókkal nem voltak közvetlen kapcsolatban, de még az újítási megbízottakat is alig ismerték. Bizonyosra vesszük, hogy helyes irányítás és ellenőrzés mellett nem fordulhatott volna elő pl. annyi hiba az Istvántelki Főműhelyben és az sem, hogy az ország legnagyobb teherpályaudvara (a Ferencvárosi) egyetlen javaslatot sem nyújtott be. Ezzel magyarázható továbbá, hogy az újítási megbízottak — mivel nem tapasztalták az ellenőrzést — munkájukat nem a kellő gonddal, figyelemmel, pontossággal és lelkesedéssel látták el. A MÁV-nál gyakran hallottuk, hogy a MÁV egész különleges üzem, a vasút biztonságos üzeme — emberéletek és javak forognak kockán — az újítások terén is nagyobb óvatosságot követel.