Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)

III.AVASUTAK A STABILIZÁCIÓ IDEJÉN

ki annak alapvető demokratikus és szociális szellemét. A rendelet szövege s egyes intézkedések alkalmasak arra, hogy az egyes foglalkozási ágak között, az annyira kívánatos együttműködés helyett az ellentéteket élezzék ki. így pl. jogosan sérelmezik nagyobb állomásaink forduló szolgálatot teljeítő dolgozói, hogy a végrehajtó forgalmi szakszolgálat fontos — sokszor életveszélyes — munkahelyein dolgozók, mint kocsirendezők, forgalmi szolgálattevők, váltóőrök, térfelvigyázók, stb. — nem kapják meg 200 órán felüli munkájuk ellenértékét túlóra-díjazásban. Ezek a 3. § 2. a. pontja szerint 12/24 órás forduló szolglatnál a teljesített 40 túlórában 20 túlórát kapnak meg. Ezzel szemben a 3. b. pontja a műhelyi kapusoknak 24 túlórát engedélyez havonta. A c. pont pedig a 200 munkaórán felüli szolgálati idő 50%-át engedélyezi túlórának. Ez 24/24 órás fordulónál 80 túlórát tesz ki. Ugyancsak sérelmes a 24/24 órás forduló szolgálat mellett felmerülő 160 túlóra értékelése. Nem intézkedik a rendelet az ún. erőltetett szolgálat esetén előálló túlórák díjazásáról. Pl. még nagyobb állomásainkon is előfordul, hogy betegség, szabadság esetén 24/24 órás fordulóban teljesítenek szolgálatot egyes munkahelyeken, térfelvigyázók, forgalmi szolgálattevők, kosirendezők, málházok stb. Szóvá kell tennünk, hogy a mozdonyszemélyzet részére megállapított, s őket jogosan megillető tengelyen töltött 200 órán felül minden munkaóra túlóra, de ugyanakkor a vonatkísérő személyzet távolléti idejének csupán 20, illetve 30%-a esik díjazás alá. Kérjük a Miniszter Elvtársat, hogy alábbi javaslatunkat figyelembe venni szíveskedjék: eredeti javaslatunknak megfelelően 12/24 órás szolgálat esetén — amikor az alkalmazott tényleg ki van használva és 240 órát dolgozik — 40 túlórát számoljanak el. Legnagyobb állomásainkon, ahol kényszerítő szükség esetén 24/24 órát kell teljesíteni, 80 túlóra számoltassék el. A vonatkísérőszemélyzetnél a most érvényben lévő 20—30% helyett személyvonatnál 30%, tehervonatnál 40%, kezelő és tolatóvonatnál és a körvasúti forgalomban 50% számoltassék el a távolléti órákból túlóra díjazással. Fenti hiányosságok miatt az általunk nagyjelentőségűnek ítélt elvi döntés a dolgozók körében nem váltotta ki a várt megelégedést. Különösen a 10001/947. B.I. sz. rendeletet követő 10002/947. B.I. sz. rendelet keltett feltűnést, mely a vezetőállásban lévők túlóra átalányban való részesítéséről intézkedik. Eredeti javaslatunkban szerepelt az is, hogy az Igazgatóság által eszközölt létszám megállapításnál mutatkozó hiányokat munkanélküliekkel töltsék be — lévén ez elsőbb rendű feladat — szociális szempontból nézve, mint a túlóradíjazás. Végül csodálkoznunk kell, hogy az Igazgatóság illetékes főosztályai az általunk együttesen lefolytatott tárgyalás ellenére, ilyen szövegezésben adta ki ezt a fontos rendeletet, melynek az lett volna a legfőbb célja, hogy ha anyagilag nem is, de lelkileg jó hatást tegyen az érdekelt dolgozók tömegeire.