Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)

híd végleges helyreállítása, a legfontosabb kettősvágányú szakaszokon a második sínpár rendbehozatala került, vagyis olyan munkák, amelyek előfeltételei voltak a szállítási teljesítmény növelésének, a háború előtti színvonal elérésének, sőt túlteljesítésének. Tervbe vették a magas fajlagos szénfogyasztás leszorítását, a műhelyek teljesítményének a fokozása érdekében a nagyszámú különböző mozdony és kocsijelleg csökkentését, az alkatrész előállítása és a járműjavítás szakosítását stb. A díjszabás rendezésének alapelveit úgy határozta meg az Igazgatóság, hogy fedezniök kell az üzemi kiadásokat, másrészt csökkenteni kell a kereskedelmi szolgálat létszámát. Tervbe vették a teljesítményi bérrendszer bevezetését, a személyzet csökkentését is. Az 51/C. sz. dok. lehetővé teszi, hogy az 51/B. sz. dok.-ban kidolgozott javaslatot szembesítsük a nyolc hónap alatt, 1946 augusztus végéig megtett intézkedésekkel és azok eredményeivel. A bevételek fokozását nagymértékben elősegítette, hogy 1946 júniusára az áruszállítás teljesítménye már 85,94%-át tette ki az 1938-as békeéve hasonló havi árutonnakm adatainak, a személyforgalom utaskm teljesítménye pedig rendszeresen meghaladta az 1938. évit. A kocsiforduló időt a nyárra sikerült 10,2 napra leszorítani és jelentősen csökkent a mozdonyok fajlagos szénfogyasztása is. A minden szolgálati ágra kiterjedő racionalizálási intézkedések közül külön figyelmet érdemel a létszámcsökkentés és a díjszabásreform. Az államháztartás egyensúlyának helyreállítása érdekében az 5000/1946. ME. sz. rend. (MK. 113. sz.) elrendelte, hogy az állami, közületi, államvasúti, postai és egyéb állami vállalati tisztviselők és alkalmazottak létszámát az 1937—38-as költségvetési évben alkalmazott dolgozók létszámának legfeljebb 90%-ra kell csökkenteni Budapesten 1946. július 31-ig, másutt augusztus 31-ig. A MÁV a létszámcsökkentési kötelezettséget az 58. sz. dok. szerint hajtotta végre. A nem sokkal később kiadott 8100/1946. ME. sz. rend. (MK. 159. szám) megtiltotta új alkalmazottak felvételét nem fizikai munkakörbe. A díjszabási reform jelentőségét az adja meg, hogy a tarifapolitika hatékony eszköz az egész ország gazdasági életének irányítására. A díjszabás rendszere a fuvaroztatási távolság mellett vagy csak az áruk súlyát veszi figyelembe, vagy az értékét is. A MÁV 1924-ben bevezetett ún. „reformdíjszabása" egyaránt alapul vette az „értékrendszert" és a „kocsikihasználási rendszert". Húsz díjszabási osztályt állapítottak meg. A kis értékű, nagy tömegű alapanyagok tarifája volt a legalacsonyabb; alatta maradt a vasútüzem önköltségének is. Természetesen ez igen kedvezett a nagyiparnak, az olcsó vasúti szállítás mintegy állami támogatást nyújtott az iparcikkek termeléséhez. Ezzel szemben minél magasabb volt a feladott áruk értéke, annál magasabb, a szállítási önköltséget meghaladó tarifát állapítottak meg, ami viszont a készáruk fuvarozását érintette kevezőtlenűl, de fenntartotta a vasút pénzügyi egyensúlyát. A kivitel támogatására kedvezményes export díjszabást léptettek életbe. A 30-as években a gazdasági válság káros következményeinek ellensúlyozása végett a mezőgazdasági termények is jelentékeny díjmérsékléseket kaptak.