Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)
III.AVASUTAK A STABILIZÁCIÓ IDEJÉN
újra meg újra a tömegáruk teherviselőképességét vizsgálni. Minthogy azonban itt a vasút jogos financiális érdekei ütköznek fontos nemzetgazdasógi termelési érdekekkel, meg kell találni — mint mondották — a kompromisszum útját. Ez többé-kevésbé sikerült is a ma érvényes tarifában; minél kevésbé simul ez a tarifa az értékhez, a kompromisszum annál nehezebbé válik. Azt kell mondani, hogy még ha elméletileg indokolt volna is a vasúti áruosztályozás megváltoztatása, semmi esetre sem volna időszerűnek mondható. A javaslat a tarifaosztályokat összevonja. Feltéve, de meg nem engedve, hogy az összevonás elméletileg helyes, semmi esetre sem lehet a gépies összevonást helyeselni. Ezt elkerülendő, az új, redukált számú osztályok felállításával kapcsolatban az egyes árucikkek új besorolását is újra el kellene végezni, hogy ismét egy szerves és egyensúlyban levő tarifa legyen előttünk. Egészen világos, hogy ez a munka ma nem végezhető el, mert teljesen lehetetlen ma mérlegelni az egyes áruk gazdasági jelentőségét, forgalmuknak várható volumenét, többé-kevésbé stabil értékét is így tovább. A díjcsökkentések és emelések végleges mérlegét csak nagyon alapos vizsgálat dönthetné el, amelyre a mai idó'k véleményünk szerint teljesen alkalmatlanok s ez egy okkal több, amely miatt mi a javaslatnak a napirendről való levételét kérjük. De már néhány példa is mutatja azt, hogy mily nagyarányú drágítással állunk szemben. A szén, ez a legfontosabb ipari üzemanyag, tarifája forma szerint változatlan marad (ha ugyan maga a bareme 2 is nem fog emeltetni!), de megdrágulnának a széntermeléshez szükséges anyagok, tehát szénbányáknál a háború következtében elkerülhetetlen nagyarányú rekonstrukció. így a bányafa tarifája 60%-kal, a vas, a karbid, a robbanóanyagok tarifái, általában az egész széntermelés a tarifaemelés következtében drágul meg, tehát az egész ipari termelésre ki fog hatni a hullám. A nehézipar 60%-kal drágább tarifával jut alapanyagához, a vasérchez. Az ócskavas és acélhulladék (Martin-kemencékhez) tarifája 55%-kal drágult. A magnezit, a quarzhomok, nyersanyag, vassalak, kovandpörk stb. drágulása hasonló méretű. A bauxit drágulása a lelőhelytől a timföld gyárig mintegy 60%-os. Bauxitot azonban exportálni is kénytelenek vagyunk, és az export a közvetlenül előttünk álló hónapok legfontosabb problémája, mert különböző államokkal szemben a már eddig megkötött és ezután megkötendő árucsere-egyezményekben oly messzemenő importigényekkel léptünk fel a termelés érdekében, hogy ugyancsak erőltetni és minden áron támogatni kell az exportot, hogy ezeket a behozatali igényeket kompenzálni tudjuk. Nos, például a Lengyelországba exportálandó bauxit díjtétele Szob határállomásig 72%-kal fog emelkedni. A városi és falusi rekonstrukció legnélkülözhetetlenebb alapárui közül a tégla díjtétele mintegy 70%-kal, a cementté 20—25%-kal, a mészé 50%-kal, az üvegé 50%-kal, a fáé körülbelül ugyanúgy drágulna. A nyers vas drágulása 9%, a malátáé — szintén fontos exportcikk — 9%. A múlt háború után keletkezett nagy kapacitású és modern berendezésű papírgyártásunk egyelőre teljesen külföldi cellulózéra van utalva. Az állandó és nélkülözhetetlen évi behozatal igen tetemes. A cellulózé szállítási díjtételek drágulása 20—24%.
