Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)

Az értekezleten beszédet mondott Gerő Ernő, az új kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter, „Arccal a vasút felé!" jelszóval (ld. a 28. sz. dok.). A legsürgősebb intézkedések közé sorolta az egyszemélyi felelős vezetés megteremtését és a munkafegyelem helyreállítását. ígéretet tett a fizetések felemelésére, valamint az élelmiszer, ruha- és cipőellátás biztosítására is. Országos összefogással, valamennyi számba jöhető állami és magánvállalat, illetve a kisipar bekapcsolásával hét hónap alatt helyre kell állítani 10 000 vasúti teherkocsit és 500 mozdonyt. Az értekezlet felhívása nyomán tervszerű előkészítéssel és bizonyítással rendkívül széles körű mozgalom indult a vasút helyreállítására. A MÁV-nál Országos Versenybizottság jött létre, amely mindenekelőtt kidolgozta a mozdonyok és vagonok újjáépítésének versenyfeltételeit (ld. a 37. sz. dok.). Az újjáépítés jelszava: „Arccal a vasút felé!" mozgósította az egész magyar ipar munkásságát és termelési kapacitását is. A szakszervezetek és az üzemi bizottságok kezdeményezésére számtalan üzem, gyár, szövetkezet jelentkezett és felajánlotta, hogy munkaidőn kívül vagy fizetés nélkül vasúti kocsikat javít, pénzadománnyal vagy egyéb módon segíti a MÁV újjáépítését.

44 A munkák zöme az államvasúti főműhelyekre és a legnagyobb magángépgyárakra hárult. A főműhelyek 1945. május 23-tól az év végéig 318, a fiókműhelyek 204 gőzmozdonyt és 8 motoros kocsit javítottak meg (ld. 50. sz. dok. 11/3. sz. pont). A MÁV vezetése külön ügyelt arra, hogy a gőzmozdonyok javításánál a mennyiségi teljesítményre törekvés miatt a műhelyek ne hanyagolják el a minőségi követelmények betartását sem (ld. a 46. sz. dok.). A vontatási szolgálat — többek között a tatabányai gyárak rohammunkásainak segítségével — újjáépítette a Budaörs—Bánhida közötti villamos felsővezetékeket és október 8-tól a szenet már villanymozdonyok vitték Budapestre (ld. az 50. sz. dok.). A mozdonyok újjáépítésével leterhelt MÁV műhelyeket kisegítve a teher- és személykocsik javításába magáncégek is erőteljesen bekapcsolódtak. Mint a 42/A—C sz. dok. is szemlélteti, munkaerő és anyaghiánnyal küzdve is 1802 db súlyosan sérült teherkocsit javítottak meg a verseny idején, 27 új tehervagont szállítottak és 46 5000 munkaórában alkatrészeket is gyártottak. A MÁV műhelyekben a kapacitás más irányú felhasználása miatt a 10 000 db teherkocsit csak 1946. júniusában állították helyre (ld. 53. sz. dok.). Az országos összefogás eredményeként a járműjavítási versenyben 1945 utolsó hét hónapjában 979 személy és 12 912 kalauz- és teherkocsit sikerült megjavítani és forgalomba helyezni. A közölt dokumentumok szemléletesen bizonyítják, hogy az „Arccal a vasút felé!" versenymozgalom nem szorítkozott a mozdony és teherkocsijavításokra. A gördülő anyag mielőbbi pótlása mellett nem kevésbé jelentős és nehéz feladat volt a megrongált vonalhálózat helyreállítását végrehajtani. A munkák kijelölését a MÁV forgalmi és közgazdasági szempontok alapján végezte. A 33. sz. dok.-ban közölt helyreállítási program legelsősorban a budapesti déli összekötő vasúti Dunahíd, a budapesti körvasutak, teherpályudvarok, a fővonalakon fekvő nagyobb műtárgyak és a fővárosból kiinduló fővonalak helyreállítását vette tervbe. Az alapelv az volt, hogy a kettősvágányú pályák legalább egyik sínpárja akadálytalanul lebo-