Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)

katonai részvétel — igen fontos formája volt a háborús erőfeszítéseknek. így látták ezt ekkor a vasutasok is, tudták, hogy a vasút „az ország és a hadsereg legfontosabb üzeme", munkájuk az ország mielőbbi felszabadítását (16. sz. dok.) és a „közös győzelem elérését" szolgálja. A MÁV szolgálati helyei országszerte már a település felszabadulását követő napokban felvették a munkát. Tudomásunk szerint elsőként a makói műhely állt munkába. 1944. október 6-tól mozdonyokat, kocsikat javított a Vörös Hadsereg számára (ld. az 50. sz. dok. 1/3. pont). A debreceni műhelyt a bombázások, majd a németek robbantásai súlyosan megrongálták, mégis öt nappal a város felszabadulása után, 1944. október 24-én a városparancsnok utasítására dolgozni kezdett 400 munkás. A Vagongyár vezetését tíztagú Üzemi Tanács vette a kezébe (A Debreceni MÁV Járműjavító Üzem története Debrecen, 1976.). A miskolci üv. vezetésével Barta Aladár volt debreceni üzletigazgatót bízta meg 1944. december 11-én a szovjet parancsnok (ld. a 8. sz. dok.), a helyi MÁV műhely pedig december 15-től segítette a hadműveletek sikeres folytatását (ld. az 50. sz. dok. 1/3. pont). A súlyosan megrongált vonalhálózatot hamar forgalomképes állapotba hozták a vasutasok. 1944. december 22-én Debrecenben megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormányban a kereskedelem- és közlekedésügyi tárca irányítását a kommunista Gábor Józsefre bízták.

37 A koalíciós kormányban emellett a földreformot szervező földművelésügyi és a háború utáni különös jelentőségű népjóléti minisztériumok irányítását szerezte meg az MKP. Mindez jelzi, hogy a párt kezdettől kiemelkedő jelentőséget tulajdonított a közlekedés, újjáépítése irányításának. A KKM debreceni működése idején — nem utolsó sorban éppen a közlekedési és távközlési lehetőségek teljes hiánya miatt — nem tudta hatékonyan irányítani a helyreállítás számtalan feladatát, így működése meglehetősen leszűkült és az adott helyzetben öntevékenységre hívta fel a MÁV (ld. az 1. a 6/A, a 10/B és 13. sz. dok.), illetve a vármegyék (ld. 93. sz. dok.) szakközegeit, jelentéseket várva a háborús károkról az anyagkészletekről és a forgalom helyzetéről. A közlekedési vállalatok munkásai, alkalmazottai éltek a lehetőséggel és az újjáépítés, újjászervezés nagyon nehéz feladataihoz újtípusú hatalmi szerveket hoztak létre. Az első napokban Üzemi Tanács alakult Debrecenben, majd újabb és újabb szolgálati helyeken. A MÁV központi irányító szerve, az Igazgatóság budapesti Andrássy (ma Népköztársaság) úti épületéből 1945. január 15-én menekültek el a németek, de itt sem mulasztottak el felgyújtani több helyiséget. Az épület első szovjet parancsnoka az Államvasutak irányításával ideiglenesen a Budapesten maradt rangidős főosztályvezetőt, Zacharias Lászlót bízta meg. A legelső utasítás a nyilasvezetőket kivéve minden tényleges alkalmazott szolgálatba állítására és a múlt rendszerben politikai vagy származási okokból elbocsátottak visszavételére vonatkoztak. Az Igazgatóságon 1945. január 27-én Üzemi Bizottság alakult (ld. a 2. és 3. sz. dok.). Fő céljának a vasút üzemének megindítását, a demokratikus átalakítást tartotta. Az ÜB a MÁV legtöbb „nagyobb szolgálati főnökségénél" megalakultak,