Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)

II. ARCCAL A VASÚT FELÉ!

42/B Budapest, 1945. július 28. A GANZ ÉS TÁRSA RT. LEVELE A MÁV IGAZGATÓSÁGNAK A SÉRÜLT TEHERKOCSIK JAVÍTÁSI MUNKÁINAK AKADÁLYAIRÓL A GYOSZ Vas- és Gépipari Szakosztálya f. hó 16-án arra kényszerült, hogy a magángyárak teljesítménye tekintetében jelentést tegyen a kereskedelmi miniszter úrnak.

1 F. hó 19-én, a tekintetes Igazgatóságnál tartott ankéton a magángyárak újból súlyos szemrehányásokat kaptak állítólagos ki nem elégítő' teljesítményük miatt. A tegnapi és mai napon megjelentek újságcikkek, amelyek oly értelműek, hogy a magángyárak „a vasút újjáépítésében vállalt kötelezettségüknek csak húsz százalékát teljesítik. Bár joggal hivatkoznak munkaerőhiányra és egyéb nehézségekre, de ugyanezek a nehézségek a MÁV-műhelyekre nézve is fennállnak. Csak azzal magyarázható ez a rendkívül csekély munkateljesítmény, hogy a magánüzemek igazgatóságai nem valami nagyon lelkesednek a vasút újjáépítésének gondolatáért."

2 Mindezek a legkülönbözőbb helyekről kiinduló támadások arraP kényszerítenek bennünket, hogy rámutassunk az okokra, amelyek miatt ezek a támadások egyáltalán megindulhattak és amely okok éppen helytelenségüknél fogva sürgősen megszüntetendők. A magángyárak a tekintetes Igazgatósággal lezárt megállapodásukban körülhatárolták azt a munkamennyiséget, amelyet a mai körülmények között egyáltalán vállalni kilátásuk lehetett. Ez a munkamennyiség havonta kitett Ganznál 90.000 munkaórát pro hónap, Győrnél 80.000 munkaórát pro hónap, a többi 5 cégnél pedig á 20.000 munkaórát pro hónap.

3 Ez a munkaóraszám, amelynek teljesítését — feltételezve természetesen a kellő munkáslétszámot — a gyárak kilátásba helyezni tudták. A tekintetes Igazgatóság május hó 14-én kiadott egy diagrammot, illetve egy táblázatos összeállítást,

4 amelyben megszabta úgy a MÁV-műhelyek, mint a magánipari gyárak részére a havi teljesítményt kocsidarabszámokban ez év végéig, hónapokra elosztva. Ezen táblázatos felállítás szerint megállapítást nyert az, hogy a tekintetes Igazgatóság kocsinként átlagosan 300 teljesítendő munkaórával számolt és ezen az alapon hozta ki a felállítás adatait. Ezzel szemben pl. a Ganz-gyárnál az a helyzet, hogy a június hónapban kiszállított 44 db kocsinál teljesített összmunkaórák száma 37 902 munkaóra volt, ami a 44 kocsival elosztva kocsinként átlagosan 860 munkaórát ad. Nem kell tovább részleteznünk a kérdést, mert ennek a két számnak az összehasonlítása azt bizonyítja, hogy a Ganz-gyárban közel háromszor súlyosabban sérült kocsikat kellett a munkásoknak javítaniok, mint amilyeneknek beküldését a tekintetes Igazgatóság annak idején egyáltalán feltételezte. Ez a körülmény természetesen azt vonta maga után,