Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)
I. A belkereskedelem helyzete a felszabadulástól a stabilizáció létrehozásáig
Budapesten jelenleg az a helyzet, hogy az eddigi nagymértékben differenciált gazdasági élet erőszakos külső befolyás folytán hirtelen megszűnt működni, miután a piac külső keretei, amelyek minden modern gazdálkodáshoz elengedhetetlenül szükségesek, megszűntek, és helyébe egész kezdetleges gazdálkodási forma lépett, melynek legjellemzőbb kifejezője a legprimitívebb cserekereskedelem. A számos tárgyi ok közül, amely a mai helyzetet előidézi, kiemeljük a fuvar teljes hiányát. Ennek folyományaképpen a kereslet és a kínálat nem képes egymásra találni. Budapesten jelenleg az a helyzet, hogy az^élelmiszerek iránti kereslet szinte határtalan, viszont ezzel a kereslettel szemben a jelenlegi csekély vidéki készletnek, valamint más idényszerűleg is rendkívül alacsony termelésnek megfelelő kínálat sem jelentkezik, mert a vidék élelmiszer-feleslegeit egyrészt a fuvarlehetőségnek majdnem teljes hiánya, másrészt személy és vagyoni biztonsági okok miatt nem képes, illetőleg nem hajlandó Budapestre hozni. Ennek tehát az a gazdasági következménye, hogy a kínálat rugalmassága igen csekély, vagyis az árak rendkívüli emelése esetén sem nő lényegesen a kínálat. Ugyanakkor a piac teljes dezorganisatiója miatt minden „elfogadható" áron mutatkozik kereslet. A fuvar hiánya azonban nemcsak Budapest és a vidék között mutatkozik, hanem magában a városban is, s így áll elő az a helyzet, hogy oly árucikkek, amelyek az értékükhöz képest aránylag súlyosak, mint pl. burgonya, szén, tüzelőfa stb. a város külső kerületeiben lényegesen olcsóbbak, mint a sűrűn lakott belterületen. A kültelki és belterületi árak között némi diszparitás mindig fennállott, ez azonban inkább a fogyasztóközönség különböző fokú vásárlóképességén és igényén alapult, és sokkal kisebb volt. A mostani diszparitás viszont arra vezethető vissza, hogy pl. 1 q burgonyának Kőbányáról a Szentistván városba való befuvarozása esetleg lényegesen drágább, mint ennek a burgonyának kőbányai ára. Az árkülönbözet tehát nem a minőségi különbségből, vagy a belterületi üzlet nagyobb rezsijéből fakad, hanem kizárólag a rendkívül drága árufuvarra, illetve a gyalogosan való beszállítás nagy áldozatára vezethető vissza. Normális időkben a városba történő fuvar alig volt kalkulációs tényező. A dolgok behatóbb és részletes vizsgálata sajnos nehézségekbe ütközik - mint már fentebb említettük - a rendelkezésre álló adatok hiánya miatt. Személyes tapasztalatok alapján megkíséreljük a legkirívóbb jelenségeket röviden vázolni. Mint a legfontosabb és legelsődlegesebb kérdéssel kezdjük, a közellátás problémájával. Budapest élelmezése pillanatnyilag a legkevésbé sincs biztosítva. A háztartások tartalékai elpusztultak az utolsó hetek, illetve hónapok folyamán, részben pedig kezdenek kimerülni. Az utánpótlás távolról sem fedezi a fogyasztást. Míg normális békeévekben Budapestre napi 80 vagon élelmiszer érkezett, addig Pest felszabadítása és március 2-a között mindössze 109, vagyis kb. naponta 2 és fél vagon rakomány (Vas Zoltán közellátási kormánybiztos adatai). Ez a helyzet természetesen a legnagyobb mértékű áremelkedésekhez vezetett. Néhány héttel ezelőtt, amikor is az árak csúcspontjukat elérték, a következő árak voltak az igen csekély terjedelmű feketepiacon tapasztalhatók: