Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)

I. A belkereskedelem helyzete a felszabadulástól a stabilizáció létrehozásáig

pesti Kereskedelmi és Iparkamara közgyűlése titkos szavazás útján óriási többséggel a képesítés elvét elvetette. A magyar gazdasági életet meg kell kímélni annak a groteszk beállítottságnak a látszatától, hogy a kereskedelemre nézve olyan képesítési megkötöttségeket állít fel, amelyek még a céh-rendszer idejében sem állottak fenn a kereskedelem terhére. Ennek során elengedhetetlennek véljük kereskedelmi vonalon az iparűzési jogosultság teljes szabadságának helyreállítását, kivéve azokat a kereskedó'i szakmákat, amelyeket a korábbi ipari törvények (1932 :XII. te, 1936 :VII. tc.) a közszükségleti szempont mérlegelésének lehetővé tételével engedélyhez kötött iparokká nyilvánítottak. A legutóbbi években létrejött jogszabályok tudvalevően az emberi természettel együtt járó, illetve az emberi jogból következő iparűzési jogosultságot gazdasági életünk nem kis kárára vonták el, és a korábbi törvényekben lefektetett iparűzési szabadság elvének denaturalizálásával kereskedelmi vonalon valamennyi korábban szabadiparként kezelt tevékenységet ténylegesen képesítéshez és engedélyhez kötött iparrá nyüvánították. Gazdasági életünknek demokratikus szellemben való felépítése szempontjából káros jelenségek megszüntetése végett tehát elengedhetetlennek véljük az utóbbi években létrejött mindazoknak a jogszabályoknak a likvidálását is, amelyek ipari közigazgatási téren a kereskedelem ún. átállítása érdekében adattak ki. Ezek körébe a már említett hatósági kijelölésekre az áruval ellátható kereskedők névjegyzékbe való felvételére vonatkozó jogszabályok hatálytalanítása mellett a kereskedői iparjogosítványok kiadását korlátozó 1510/1941. sz. ME, r. továbbá a korlátozásokat valamennyi szakmára kiterjesztő 33 800/1943. sz. Ip. M. rendeletek visszavonását véljük elsősorban kívánatosnak. E rendelkezések a gyakorlati életben eddigi megfigyeléseink szerint az üzletalapítások iránt a felszabadulás napjai után máris megnyilvánuló élénk vállalkozási kedvet akadályoznák anélkül, hogy alkalmasak lehetnének a szakszerű üzletvezetés követelményének gazdasági szempontból kétségen kívül helyes elvét biztosítani a kézműves iparok testére öltött merev képesítési rendszerhez hasonló elvek érvényesítésével. A közszükségleti szempontból való mérlegelés elvének valamennyi kereskedelmi vállalatra való kiterjesztése - úgy véljük nemcsak túlhaladott, hanem a legális verseny keretében létrejövő egészséges kiválasztás létrejöttének is legfőbb kerékkötője lenne. Egyébként is ipartörvényeink felhatalmazási keretében felmerülő szüksége esetén lehetséges egyes szakmák engedélyhez kötött iparrá való nyilvánításával az üzletalapításokat a közszükséglet kívánalmaival összhangba hozni, anélkül, hogy az eddigi minden szakmára kiterjedő korlátozás rendszerét fenn kellene tartani. A kereskedői vállalkozások létesítéséhez szükséges iparigazolványok kiadásának említett szabaddá tételén kívül természetesen az utóbbi hivatkozott rendeletekkel korlátozott további (mellék és fiók) üzletalapítások, valamint az üzletáthelyezések teljes szabadságát is elengedhetetlennek véljük. A szerzett jogok maradéktalan érvényesítésével kapcsolatban a már említett 1510/1941. sz. ME rendelet 5. §-ában szabályozott azt a rendelkezést, amely az álta-