Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)

Bevezető

szocialista átalakításának államigazgatási munkáját mutatják be. 1948 nyarán, a munkásosztály hatalomra jutása után indult meg egyre gyorsuló tempóban a belkereskedelmi nemzeti vállalatok alapítása. Igyekeztünk minél több forrásanyaggal dokumentálni ezt a folyamatot, amely felölelte mind az állami tulajdonba került iparvállalatok eladási részlegeinek átszervezését önálló belkereskedelmi nemzeti vállalatokká, mind a szövetkezeti kereskedelem átalakítását: részben beolvasztását (elsősorban az állami részvénytársaságokba), részben továbbfejlesztését (a földművesszövetkezetek áruellátása). A kereskedelmi igazgatás fő problémái ekkor a belkereskedelmi nemzeti vállalatok megerősítése, gazdaságos működésük elősegítése, a még szükséges profilírozások végrehajtása (az áruféleségek vonalán a további szakosítások, az értékesítési szerkezet vonalán a nagy- és kiskereskedelmi, illetve a vegyes jellegű vállalatok létrehozása). Ehhez a szakaszhoz tartozik a kereskedelmi központok életre hívása és működésük irányítása, valamint a belkereskedelem szocialista alapjait meghatározó rendeletalkotás (egyszámlarendszer, adózási, biztosítási rendszer, a nyereségrészesedés, nyereségelvonás, hitelszabályozás stb.). A kereskedelmi tevékenység és áruforgalmazás sokirányú összefüggése az ország általános gazdasági helyzetével, a termelés alakulásával, az államháztartás, a közellátás stb. kormányzati gondjaival és a megoldásukra tett erőfeszítésekkel az egyedi forrásokból talán nem minden esetben világlik ki. Ezért szükségesnek tartjuk, hogy elöljáróban némi magyarázatot fűzzünk a közölt forrásokhoz, a koalíciós évek gazdaságtörténetébe való könnyebb beillesztésük céljából. A MAGYAR BELKERESKEDELEM HELYZETE A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚT KÖVETŐ INFLÁCIÓ IDŐSZAKÁBAN Az 1944. december 22-én megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány abban a szerkezeti formában kezdte meg működését, amelyet az ellenforradalmi rendszertől örökölt. A két világháború közötti években a legfelső kereskedelemügyi igazgatás a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium hatáskörébe tartozott, s ez a tárca ugyanezzel a két nagy feladatkörrel működött a felszabadulás után is 1945 novemberéig. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány első kereskedelem- és közlekedésügyi minisztere Gábor József volt, majd a nyár elején bekövetkezett részleges kormányalakításkor a minisztérium vezetését Gerő Ernő vette át. A háború befejezése után a koalíciós kormányzás kereskedelempolitikáját az ország demokratikus átalakításának általános célkitűzései és a rombadőlt ország gazdasági életének szükségletei határozták meg. A Magyar Kommunista Párt programja, amelyet a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front többi pártjai is magukévá tettek, már 1944 őszén kinyilvánította, hogy az ország gazdasági önállóságának megszilárdítása és fokozása érdekében erőteljes ipar- és kereskedelemfejlesztő politikát kell folytatni. „A fogyasztók millióit és az egész nemzetgazdaságot károsító egykéz-vállalatokat