Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)

Tájékoztató a dokumentumkötet használatához

TÁJÉKOZTATÓ A DOKUMENTUMKÖTET HASZNÁLATÁHOZ Kötetünkben - e kiadványsorozat céljának megfeleló'en - levéltári forrásokat tettünk közzé, s ezeket csak néhány esetben egészítettük ki az egykorú sajtóban megjelent publicisztikai anyaggal. Az iratok túlnyomó többségét az Új Magyar Központi Levéltár állományából válogattuk ki, mivel ez a levéltár ó'rzi a kötetünkben bemutatott időszak magyar kormányhatóságainak és országos jelentőségű gazdasági szerveinek iratanyagait. Felhasználtuk továbbá a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara 1945 utáni általános iratainak a Magyar Országos Levéltár őrizetében levő állagát, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Levéltárában található Magyar Gazdaságkutató Intézet fondját. Az iratok közreadásánál azt a gyakorlatot követtük, amelyet e kiadványsorozat előző köteteinél is alkalmaztak a forrásközlők. Kötetünk szerkezetileg három fejezetre tagolódik, ezeknek kialakítását, időhatárait, tematikai jellemzőit fentebb, a történeti bevezetésben indokoltuk. A dokumentumokat, e három fejezetbe sorolva, az egész köteten végigvezetett folyamatos sorszámozással láttuk el. Az iratok elhelyezése az egyes fejezetekben keletkezésük sorrendjében történt. Ettől a rendtől csak ott tértünk el, ahol valamely ügy folyamatát kívántuk bemutatni. Ilyen esetben az időbelileg egymástól távolabb eső iratokat egymás után közöltük, összetartozásukat azzal jelezve, hogy e dokumentumok ugyanazon számot kapták, s e számot - az iratok kronológiáját szem előtt tartva - az ábécé nagybetűivel törtük. Az ilyen összetett iratcsoport után következő irat folyamatosan kapta a következő sorszámot. A sorszám után minden forrásanyag közlésénél ún. szerkesztett cím következik. Ennek célja, hogy kiemelt adataival tájékoztassa az olvasót a dokumentum tárgyáról, így a címben kapott helyet a keltezés, amely mutatja a dokumentum keletkezésének időpontját. Ez - az állami ügymenetben keletkezett iratokról lévén szó - túlnyomórészt magukból az eredeti szövegekből megállapítható volt, minthogy a készítők (vagy küldők) ellátták dátummal írásukat. Ott, ahol az eredeti szövegben csak az évszám volt feltüntetve, ezt vettük a keletkezés időpontjául, további adatként pedig a „h. n.", azaz a „hónap nélkül" megjelölést használtuk. Ahol a keltezésből csak a naptári nap megjelölése hiányzott, ott az évszám és a hónap megírása után az „n. n.", azaz „nap nélkül" jelzéssel éltünk. A hiányosan keltezett iratoknál is igyekeztünk megállapítani a keltezés legalább megközelítő időpontját, s ezt a kronológiai besorolásnál érvényesítettük. Ha a dokumentum keletkezési idejét magunknak kellett