Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)

III. A belkereskedelem szocialista átszervezésének első szakasza: a nagykereskedelem államosítása

Felmerült az a terv is, hogy közületi vállalatoknál alkalmazott ügyvédeknek az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézetnél fennálló tagságát a jogszabály erejénél fogva meg kell szüntetni avégbó'l, hogy az alkalmazott ügyvédek is az Állami Vállalatok Központi Nyugdíjpénztárának tagjaivá váljanak. Ezzel kapcsolatban a GF titkársága a rendeletben annak kimondását kívánta, hogy a szóban levő ügyvédek az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézetnél fennálló díjtartalékukat az Állami Vállalatok Központi Nyugdíjpénztárához átvigyék. Az előkészítő tárgyalások során az Ügyvédi Kamarák Országos Bizottsága rámutatott arra, hogy az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézetnél a szükségletek ez idő szerint nincsenek díjtartalékkal fedezve, és az esedékes ügyvédi nyugdíjakat nem is díjtartalékból, hanem a befolyó járulékokból fizetik. A díjtartalék ugyanis a háborús események és az infláció folytán elenyészett. Az alkalmazott ügyvédeknek az ügyvédi nyugdíjintézettől az Állami Vállalatok Központi Nyugdíjpénztára kötelékébe való átlépésekor tehát fennálló díjtartalék átviteléről, illetőleg átadásáról nem lehet szó. Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között az alkalmazott ügyvédeknek az Állami Vállalatok Központi Nyugdíjpénztárához való átutalása a nyugdíjpénztárra olyan rendkívüli nyugdíjterhet róna, amelynek fedezete nincs. Ilyen körülmények között pedig az előkészítő tárgyalások során az az egyhangú álláspont alakult ki, hogy az alkalmazott ügyvédek nyugdíjügyének szabályozását a nyugdíjkérdés általános rendezése keretében volna célszerű megoldani. Ezért a tervezetből elhagytam az alkalmazott ügyvédek nyugdíjügyének szabályozására vonatkozó rendelkezést. Kérem a t. Minisztertanács hozzájárulását, hogy a bemutatott tervezet, mint a kormány rendelete kihirdettessék. A kiadmány hiteléül: Dr. Ries István s. k. Boros István igazságügyminiszter irodatiszt, a törvényelőkészítő osztály irodavezető h. Tisztázat. - UMKL Belker. Min. 1/1. 1949-52 054. A Belkereskedelmi Minisztériumban a következő álláspontot alakították ki: „Az igazságügyminiszter úr tervezete a Gazdasági Főtanács főtitkárának javaslatával szemben nem kívánja engedélyezni ügyvédi oklevéllel bíró, de be nem jegyzett ügyvédek részére az állami vállalatok képesítési jogát. Véleményünk a Gazdasági Főtanács főtitkárának véleménye felé hajlik, abból kiindulva, hogy azok, akik ma mint ügyvédek tevékenykedtek és holnap mint minisztériumban való alkalmazásuk következtében a Kamara tagjai sorából való törlésüket kérik, nem vesztették el azokat az előnyöket, amelyekkel a gyakorlóügyvéd kétségkívül rendelkezik az ügyvédi képesítéssel bíró köz- vagy magántisztviselőfelett. A kérdés úgy volna megoldható, hogy az egyes miniszterek tárcájukon belül igen is jogot kapnának arra, hogy ügyvédi és bírói vizsgával rendelkező tisztviselőjüket vállalataik jogi képviseletével megbízzák, mégis azonban úgy, hogy ilyen megbízatással csak olyanok legyenek felruházhatok, akiknek gyakorlóügyvédi minősége legfeljebb három esztendővel a megbízás előtt szűnt meg. Kérjük Miniszter urat, a minisztertanács ülésén szíveskedjék azt az álláspontot képviselni, hogy a tervezetet a minisztertanács elvben fogadja el, de a fenti észrevételeknek megfelelő szöveg - az érdekelt tárcákkal való megbeszélés után - a tervezet szövegében pótlólag felvétessék." (Ugyanott).