Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)

III. A belkereskedelem szocialista átszervezésének első szakasza: a nagykereskedelem államosítása

utazói sok esetben egyenesen megtiltják a vidéki szövetkezeteknek azt, hogy szakosított vállalatnál vásároljon. A SZÖVÁRU kirendeltségei központunkból engedélyt kaptak arra, hogy a szakosított nemzeti vállalatok utazóinak üzletszerzési tevékenységét ellensúlyozva, kiszállások útján is biztosítsák a régi vevőkör fenntartását. A SZÖVÁRU és a szakosított nemzeti vállalatok ezen konkurrenciális viselkedése sok esetben átlépi a verseny megengedett határát, a szakosított nemzeti vállalatok hálózatának kiépítésére nézve hátrányos következményekkel járhat. Említésre méltó az a többletkiadás is, amivel az egymás elleni verseny az egyes nemzeti vállalatok önköltségét terheli. A vidéki szövetkezetek gyakorlatlan és sok esetben hozzá nem értő üzletvezetői részére sem előnyös az egymást követő üzletszerzők megrendelésgyűjtése. Szombathelyen hiány mutatkozik a SZÖVÁRU Nemzeti Vállalatnál rafiában, vegyesízben és szódában. A FŰSZERT NV eszenc kiutalást kapott, a szükséges hordókat eljuttatták a kijelölt céghez, de a gyár a kiutalt 10 000 litert leszállítani nem tudta, mert állandó termelését a Népbolt NV részére kötötték le. A nemzeti vállalat kéri Miniszter úr oly intézkedését, hogy a jövőben ilyen kiutalások lehetőleg a céghez legközelebb eső olyan gyárból történjenek, amelynek megfelelő készlete is van. Ezáltal a feleslegesen felmerülő hordószállítási költségek is elkerülhetők lennének. A kiskereskedők részére panasznapot tartott ez a vállalat, és ott ígéretet tett arra, hogy az eddigi gyakorlatot megszüntetve, a rizst tényleges súlyban adja el a kiskereskedők részére, mert a 100 kg-os zsákban eddig 72-73 kg-ra csökkent beszáradás folytán. Sérelmezi a vállalat azt is, hogy a sószállítmányoknál a rinfuza

2 berendezést (kb. 1 q-ra való deszkát) is beszámították az áru súlyába. Célszerűnek tartaná továbbá a termelői méz felvásárlását. Hat-hét forintért kínálják a termelők, s ebből az árucikkből sem a FÜSZÉRT-nek, sem a SZÖVÁRU-nak készlete nincs. Mosószódát csupán a SZÖVÁRU NV kapott, a Háztartási Vegyicikk NV áruhiánynyal küzd, s panaszolják, hogy a közelben levő kőszegi Szabadváry gyár termelését az ország más vidékére diszponálták el. A VASÉRT NV nem tudja kielégíteni a Magasépítési NV rabitzháló szükségletét, márpedig az újjáépítés szempontjából fontos lenne a hiány pótlása. A Háztartási Vegyicikk NV vezetője sérelmezte, hogy a részére kijelölt üzlet mellékhelyiségeiben 25 000 forintra értékelt és a megelőző bérlő által hátrahagyott vasáru helyiségének nagy részét elfoglalja. Ez az árukészlet az ismeretlen helyre távozott korábbi bérlő adó, házbér, munkabér tartozása, valamint a Nehézipari Központ követeléseinek kiegyenlítése céljára van lefoglalva. A helybeli vaskereskedők az árut nem veszik át, mert az ténylegesen a becslési összeg egynegyedét sem éri meg. Kéri, hogy a helyiségek mielőbbi felszabadítása érdekében lehetőség nyíljon ezen árukészletnek elszállítására, esetleg a VASÉRT telepére. Nagykanizsán a szövetkezetek vidéki áruellátásánál ugyancsak a fentebb említett és hatásaira nézve sokszor káros verseny állapítható meg. A SZÖVÁRU NV nem minden esetben diszponálja a szövetkezetek megrendeléseit a nemzeti vállalatokhoz, hanem inkább a megrendelést csak akkor bonyolítja le, ha árukészletét központja