Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)

III. A belkereskedelem szocialista átszervezésének első szakasza: a nagykereskedelem államosítása

ség továbbfolytatása, mivel a folyamodónak külön utcai üzlethelyisége (boltja) nem volt. Ennél a kérdésnél nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény sem, amit az iparrevíziós határozatok módosítására irányuló kérelmek intézése során máris megfigyelhettem, hogy az eljáró kamarák egyes esetekben még azokat a kérelmezőket sem hívták fel a kis- és nagykereskedés, esetleg az ügynöki tevékenység közti választásra, akik valamennyi tevékenységük fenntartásához való ragaszkodásukat kinyilvánították. Végül az sem mellőzhető szempont, hogy egyes szakmáknál, a kis- és nagykereskedői tevékenység szerinti szigorú megkülönböztetés keresztülvitele az üzleti életben nehézségekbe ütközne. Ilyen pl. - eddigi megfigyelésem szerint - az óraalkatrész-kereskedés és részben a műszaki kereskedés stb. Idevonatkozóan az 57 900/1947. 1/2. KSZM sz. körrendelet 2. sz. pontja a) és b) alpontjainak felsorolása csak példaszerű, ami kiegészítésre szorulna. Ilyen kiegészítést tartalmaz pl. a virágkereskedők tekintetében a 24 353/1948. KSZM sz. állásfoglalás (KÉ 31. sz.). Úgy vélem, hogy az elöljáróban felhívott leirat gyakorlati végrehajtása érdekében is kívánatos, hogy az eddiginél részletesebben soroltassanak fel azok a szakmák, amelyekben a kis- és nagykereskedői tevékenység gyakorlása egymástól nem különböztethető meg. A már hivatkozott 31 000/1948. KMSZ sz. körrendelet 9. pontja nagykereskedés helyett kereskedői tevékenység folytatásának engedélyezéséhez egyebek között a közvetlen fogyasztók kiszolgálására alkalmas nyílt árusítási üzlethelyiség (bolt) meglétét is előfeltételként írja elő. Az olyan szakmáknál, amelyeknél a kiszolgálásra kerülő fogyasztói kört szinte kizárólag a feldolgozó, illetve előállító iparosok alkotják, mint pl. a fogászati cikk, óraalkatrész stb. kereskedés - megítélésem szerint -, a külön üzlethelyiség követelményének érvényesítése helyett elegendő olyan helyiség rendelkezésre állásának igazolását megkívánni, amely nem is utcai fekvésű, hanem emeleti stb., de az árusítás céljára egyébként megfelelő. Kérem Miniszter urat, hogy 546/1949. II/l. sz. alatt kelt leiratának gyakorlati végrehajtásával kapcsolatban felmerült azokat a kérdéseket, amelyeket az előadottakban részletezem, eldönteni és vonatkozó állásfoglalását velem közölni szíveskedjék. Kiadmányozott fogalmazvány. - UMKL Bp. Belker. Ig. 1949-5741. - Aláírás nélkül - „K. IV. 8. Dr. Gortvai" A minisztérium július 30-án a következő választ küldte: „Kereskedők - abban az esetben is, ha a nagykereskedésről tértek át kiskereskedésre - továbbárusítók részére összforgalmuk 20%-a erejéig sem árusíthatnak. Nem árusíthatnak továbbá gyári feldolgozók részére sem, mert ezen tevékenységet az államosított szektor már minden vonalon képes ellátni. Abban az esetben, ha olyan nagykereskedő kíván kiskereskedésre áttérni, aki iparjogosítványának felülvizsgálata előtt a kiskereskedői jogosítvánnyal is rendelkezett, a felterjesztésben vázolt elvi szempontok alkalmazhatók" (Belker. Ig. Bp. 1949-13 787.) 1 A Kereskedelem- és Szövetkezetügyi Minisztérium 546/1949. II/l. számon jelentést kért a belkereskedelmi igazgatóságoktól a volt nagykereskedők kiskereskedői és ügynöki tevékenységéről. (Ugyanott.) A Belkereskedelmi Igazgatóság vezetője Dr. Gortvai Zsigmond belkereskedelmi főtanácsos