Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)

III. A belkereskedelem szocialista átszervezésének első szakasza: a nagykereskedelem államosítása

állami vállalatok - minthogy az üzletkörök elkülönítése után kettős haszonkulcs felszámítására már nem lesznek jogosultak - a magánkereskedelem kettős haszonkulcs felszámítására jogosult (demigrosszista) vállalataival szemben nem lesznek versenyképesek, ha ott a jelenlegi kettős haszonkulcsrendszer továbbra is változatlanul fennáll. A kettős haszonkulcs felszámítására jogosult magánkereskedők versenyképességét fokozza nagymértékben az a körülmény is, hogy forgalmuk jelentékeny részét nagykereskedelmi forgalomnak tüntetve fel, kiskereskedői forgalmuk után aránytalanul csökkentett mértékben adóznak, miáltal az államkincstár is jelentékenyen károsodik. Fenti szempontokra figyelemmel kérem az Országos Árhivatalt, szíveskedjék velem való előzetes megbeszélés után oly rendelettervezetet készíteni, és azt kiadás végett a GF főtitkára elé terjeszteni, amely a kettős haszonkulcsrendszer alkalmazását az Árhivatal, velem egyetértésben adandó, előzetes engedélyétől teszi függővé. Ily módon a kibocsátandó rendelet megadja azoknak az állami vállalatoknak kettős haszonkulcs felszámíthatási jogosultságát, amelyeknél ennek a rendszernek fenntartása indokolt és szükséges. Dr. Szerényt Kiadmányozott fogalmazvány. - UMKL KSZM I. Főo. 1949-13 038. - „K. Gondos III. 29." Az előadói indoklás rámutat arra, hogy „a kettős haszonkulcsrendszer teljes megszüntetése az állami szektorban az állami áruházak és más vállalatok szempontjából előnytelen. Viszont ennek kizárólag a magánszektorra kiterjedő megszüntetése politikai szempontból nem kívánatos, ennélfogva olyan rendelet kibocsátása vált szükségessé, amely a kettős haszonkulcsrendszert általánosságban megszüntetné, s csak egyes vállalatokra, illetőleg kereskedőkre engedélyezné az Árhivatal az illetékes miniszterrel egyetértésben, ami gyakorlatilag lehetővé teszi, hogy azok az állami vállalatok, amelyeknél indokolt vagy szükséges a kettős haszonkulcs további engedélyezése, ezt az engedélyt természetesen megkapnák." A nagykereskedelmi nv-k haszonkulcsáról 1949. január 27-én a következő intézkedés történt: a nagykereskedelmi nv-k bevételei kizárólag a nagykereskedelmi haszonkulcs alkalmazásából, illetve a megállapított viszonteladói áron való árusításból származhatnak. Ha kivételesen egyes nagykereskedelmi nv-k a termelővállalatok bizományosaként (elosztókként) működtek, tehát a termelővállalatok részére, de saját nevükben kötötték az ügyleteket, gyári áron árusítottak, s ennek megfelelően, ezen a vonalon, bevételük is csak a bizományosi jutalékból adódhatott. A bizományi jutalék a gyári árat nem emelhette, és csak a termelővállalat szempontjából, a gyári árból adott engedményként érvényesülhetett. (7166-167/4/1949. GFsz. hat.) A KSZM közölt javaslata alapján a fenti rendelkezést kiegészítő határozat született április 7-én „A nagy- és kiskereskedői haszonkulcs együttes alkalmazásának rendezéséről." A Gazdasági Főtanács kimondta, hogy mind a közületi, mind a magánkereskedelmi vállalatok a nagy- és kiskereskedelmi haszonkulcs együttes alkalmazására - akár kettős haszonkulcs felszámítása formájában, akár pedig az üzletkötés jellege szerint egyik vagy másik fajta haszonkulcs felszámítására - csak akkor jogosultak, ha erre az Országos Árhivatal, a vállalat tárgya szerint illetékes miniszterrel egyetértésben, leirattal engedélyt ad. (776/14/1949. GF. sz. hat.)