Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)

III. A belkereskedelem szocialista átszervezésének első szakasza: a nagykereskedelem államosítása

AZ OKH BAROMFIFELDOLGOZÓIPARI ÜGYOSZTÁLYÁNAK FELJEGYZÉSE VAS ZOLTÁN RÉSZÉRE A BAROMFIÉRTÉKESÍTŐ NV RENTABILITÁSÁRÓL ÉS A GYÜMÖLCSFELVÁSÁRLÓ ÉS ÉRTÉKESÍTŐ NV LÉTESÍTÉSÉRŐL A Baromfiértékesítő Nemzeti Vállalat rentabilitását csak úgy lehet biztosítani vagy legalábbis megközelíteni, ha megbízást kap mindazoknak a szakmai feladatoknak ellátására, amelyekkel eddig is foglalkozott és amelyek profiljához tartoznak. Ezek a tevékenységek: 1. a gyümölcs, zöldség és főzelékfélék felvásárlása a belföld, a konzerv- és szeszipar és az export részére, 2. a tojás felvásárlása a belföld és export részére, 3. a toll felvásárlása és feldolgozása az export részére, adl. A GF által felállítani kívánt Gyümölcsfelvásárló és Értékesítő Nemzeti Vállalat tevékenységének természetes köre, az eddig Budapestet és nagyobb vidéki városokat ellátó nagykereskedelem és bizományosi kar helyettesítése lenne. Ebben a minőségében a Baromfiértékesítő Nemzeti Vállalatot és az erre alkalmas szövetkezeti telepeket felvásárló bizományosokként kezelné, fix limitekkel való elszámolás alapján. A telepek a felvásárlást végezhetnék a fix limitben rejlő haszon helyett megállapított bizományi jutalékért is. A Baromfiértékesítő Nemzeti Vállalat és a szóbajöhető szövetkezeti gyűjtőtelepek felvásárló rajonjait megállapítanánk, a bevásárló személyzetet, gépkocsiparkot és berendezési tárgyakat a szükséghez képest csoportosíthatnánk. Azok a szövetkezetek, amelyek a Baromfiértékesítő Nemzeti Vállalat telepei részére megállapítandó rajonokba esnek, a begyűjtést közvetlenül az említett telepek részére végzik. A konzerv- és szeszipar részére a felvásárlást a Gyümölcsfelvásárló és Értékesítő Nemzeti Vállalat megbízásából, fix limiteken, ugyancsak a felsorolt telepek végeznék, aminek az a rációja, hogy az összes felvásárolt gyümölcs, osztályozás után, automatikusan válnék az exportra alkalmas minőségi áruvá, a belföldi ellátás célját szolgáló friss áruvá, az ennél gyengébb minőségű és a konzervipar célját szolgáló áruvá és végül a csak szeszfeldolgozásra alkalmas áruvá. Eddig ez a 4 szektor párhuzamosan jelentkezett a felvásárlópiacokon, és egymásra verték az árat. Ez a megoldás a lehető legegyszerűbbé, a termelő és kereskedelmi vállalat elszámolásos kapcsolatává tenné az együttműködést. Az exportot nem tennénk a Gyümölcsfelvásárló és Értékesítő Nemzeti Vállalat feladatává, minthogy ennek beiktatása az AGRIMPEX és a Baromfiértékesítő Nemzeti Vállalat, valamint az exportcsomagolásra alkalmas 1-2 szövetkezeti telep közé szükségtelen költséget jelentene és a lebonyolítást hátráltatná.