Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)

Bevezető

illetékes minisztériumokhoz, hanem a Gazdasági Főtanács Titkárságához is meg kellett küldeniük.

63 A magyar nemzetgazdaság szerkezetének megváltozásával azonban 1948-ban a Gazdasági Főtanács Titkársága már időszerűtlennek ítélte meg működésüket. A Titkárság előterjesztése alapján megindultak a tárgyalások az illetékes tárcákkal a kereskedelmi és iparkamarák további sorsáról. (Lásd a 92/A-C sz. dok.) A megszüntetésükről szóló kormányrendelet tervezetét a Minisztertanács, hosszas tárcaközi véleménycserék után, 1948. május 7-i ülésén fogadta el. Ezután gyors tempóban elkészült a végrehajtási utasítás is, s mindkét jogszabály 1948. május 31-én lépett hatályba.

64 A kormányzat a kereskedelmi és iparkamarákkal egyidejűleg megszüntette az 1946-ban szervezett Belkereskedelmi Igazgatóságot, és helyette kerületi hatáskörrel belkereskedelmi igazgatóságok felállítását rendelte el. Ezelc~az új belkereskedelmi hatóságok vették át azokat az igazgatási feladatokat, amelyeket a kormányzat az áruforgalmazás tőkés viszonyai között túlnyomórészt a kereskedelmi és iparkamarákra ruházott. A gazdaság szerkezetében végbemenő változások következménye volt 1948 tavaszán az Anyag- és Árhivatal megszüntetése. A hivatal anyaggazdálkodási ügykörét az Országos Tervhivatal, árszabályozási ügykörét pedig a Gazdasági Főtanács Titkársága vette át (illetőleg a keretében ekkor szervezett Országos Árhivatal útján gyakorolta). A stabilizáció végrehajtásától a hároméves terv beindításáig, és még az első tervévben is súlyos nehézségekkel kellett megküzdenie az országnak. Azonban az újjáépítés sikerei tükröződtek kereskedelmi oldalról abban, hogy már 1947-ben reális lehetőségként került megfontolásra egy országos árumintavásár rendezése. Ez annál is inkább jelentős dolog volt, mert Magyarországon 1942 óta nem tartottak nemzetközi vásárt. A stabilizáció végrehajtása után mind kormányszinten, mind a főváros közigazgatási szakköreiben, s nem utolsósorban a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara részéről erősen foglalkoztak ezzel a gondolattal. Nagy akadály volt azonban az, hogy a vásár korábbi színhelye, a városligeti Iparcsarnok, az ostrom alatt teljesen elpusztult, s az épületek helyreállítása a költségeket tetemesen megnövelte volna. A külkereskedelmi kapcsolatok kiépítése szempontjából sem közömbös áru-seregszemle fontosságára való tekintettel a Gazdasági Főtanács határozata alapján 1947-ben végül is életre hívták az Árumintavásári és Kiállítási Tanácsot és Központot. (Lásd az 58. sz. dok.)

65 Ennek a szervnek a rendezésében került sor a felszabadulás utáni első országos jellegű mezőgazdasági kiállítás és vásár megtartására, Őszi Vásár elnevezéssel, 1947 szeptemberében. Ez még igen szerény keretek között történt.

66 1948 folyamán már két országos kiállítás és vásár megrendezése történt: februárban tartották az Országos Mezőgazdasági Kiállítást és Tenyészállatvásárt, majd június elején a Budapesti Nemzetközi Vásárt. Ez utóbbiról készített szakfelügyeleti jelentést közöljük kötetünkben. (Lásd a 96. sz. dok.)