Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)

II. Kereskedelempolitika a stabilizáció után és a fordulat évében

Az Iparügyi Minisztérium véleménye szerint a kereskedelmi és iparkamarák némi szervezeti változással az ipar és kereskedelem együttes érdekképviseleti szerveiként továbbra is fenntartandók. A kereskedelmi és iparkamarák álláspontja szerint kormányrendeletet kellene kibocsátani, amely felhatalmazná miniszter urat, hogy az iparügyi miniszter úrral egyetértőleg a kamarai választások megtartásának időpontjáig tartó érvénnyel a kamarai tagokat - tehát a vidéki kamaráknál 80, a budapesti kamaráknál 120 tagot - kinevezhesse. Javaslatunk szerint a szövetkezetek érdekképviseletét is a kamarákra kellene bízni (ez esetben a kamarai tagok számát a fenti aránynak megfelelően 100-ra, illetőleg 150-re kellene emelni), továbbá a kamarák közigazgatási hatáskörét ipari és kereskedelmi vonatkozású II. fokú közigazgatási hatáskörrel ki kellene terjeszteni. Végül javasolják a kamarák, hogy a kamara legfőbb irányítására kinevezett testület ne csak tanácskozó szerv legyen, hanem dolgozó bizottságokra oszolva, a kamara különböző funkcióinak megfelelően a tanácskozó és dolgozó funkciók egyesítésével lássa el feladatát. Mielőtt javaslatunkra rátérnénk, nagy vonalakban vázoljuk a kamarák feladatát. A kereskedelmi és iparkamarák az 1868 :VI. tc. és az 1934 :XX. tc. szerint a kereskedelemnek és az iparnak együttes törvényes érdekképviseleti szervei. Az 1868:VI. tc. 3. §-a szerint a kereskedelmi és iparkamarák feladata „a kereskedés és ipar, valamint az e téren működő osztályok szükségeit folytonos figyelemmel kísérve célszerű javaslatokat készíteni, ezeket a miniszter elé terjeszteni, annak, s az ország törvényhatóságainak kereskedelmi és ipari ügyekben a kívánt felvilágosítást vagy véleményt kiszolgáltatni, a szakképzést, egyáltalában a kereskedelem és ipar fejlődését előmozdítani". A fenti érdekképviseleti jellegű munkán kívül azonban a kamarák jelentős közigazgatási munkakört töltenek be, amely munkakör a mindenkori gazdasági élet követelményeinek megfelelően állandóan bővül (mint pl. jelenleg az áru- és anyagelosztásba való bekapcsolódás). A szóban levő ügyben minisztériumunk álláspontját az alábbiakban foglaljuk össze: A kereskedelmi és iparkamaráknak mind az érdekképviseleti, mind pedig a közigazgatási jellegű működését a gazdasági élet nem nélkülözheti, és így kívánatos, hogy a kamarák a kereskedelem és ipar együttes érdekképviseleteként átruházott közigazgatási hatáskörüknek kibővítésével, illetőleg hatósági jogkörrel való felruházásával továbbra is fennmaradjanak. A kamarák érdekképviseleti működésére azért van szükség, mert a helyi érdekképviseleti szervek (ipartestületek, ipartársulatok) egyrészt kellő szakértelemmel nem rendelkeznek, másrészt az érdekelteknek csak egy szűk körét képviselik és így a kormányzattal szemben túlságosan merev, partikuláris álláspontot foglalnak el, amelynek megvizsgálása rendkívül sok munkát és időt jelentene a felsőbb fokú gazdasági igazgatás szerveinek. Ezzel szemben a kereskedelmi és iparkamarák az egymással szemben álló helyi érdekeket, valamint a kereskedelem és ipar érdekeit közös nevezőre hozva a kormányzat irányában az összes érdekeltek egyeztetett álláspontját juttatják kifejezésre, amely álláspont alkalmasabb tárgyalási-alapul szolgálhat.