Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)

II. Kereskedelempolitika a stabilizáció után és a fordulat évében

vásárlásra a 3 forint különbség lefizetése mellett, amely szintén a MÁLLERD deficitjének fedezésére szolgálna. Kérem a Gazdasági Főtanácsot, módosítsa október hó 29-én hozott határozatát, vesse el az ott elfogadott javaslatot - amely csak részmegoldásokat tartalmaz és szerintem az ellátásban betarthatatlan zavarokat okozhat - és térjen vissza az előbb részletezett javaslatra, amely a kérdés megnyugtató rendezését eredményezheti. Megjegyzem még, hogy a javaslat 1. pontja a kettős árrendszer bevezetéséről szól, mely szerint a tehetősebbek által 10 forint felár fizetendő. Ennek bevezetését nem tartom szükségesnek, amely ma, az ellenőrzőlapok nagy részének beváltása után nehezen is hajtható végre, s a kérdés a fenti, helyesnek tartott javaslat szerint enélkül is megoldható. Indoklás: A MÁLLERD feladóállomási ára mindenképpen felemelendő, a termelés biztosítása a legelsőrendű feladat. A korábbi ármegállapításokkal amúgy is szűkre szabott haszon- és költségfedezeti rés azonban csak a fogyasztói ár párhuzamos emelésével tartható meg érintetlenül. Ha a fogyasztói ár nem emelkedik, akkor a forgalom eddigi rendje fenn nem tartható, s abban csak egy kereskedő, éspedig vagy a telepes, vagy a pincéskereskedő vehet részt. Az elfogadott és szerintem aggályos javaslat ez utóbbi megoldást választja. A legfontosabb érdek a fogyasztóközönség maradéktalan ellátása. Ma már a fűtési idény elején a tüzelőanyag-ellenőrző lapok nagy része felhasználtatott, éspedig azoké a tehetősebbekké, akik a telepről, csúszdáról egy tételben az egész engedélyezett menynyiséget megvásárolták. Akik viszont ehhez tőkével nem rendelkeznek - tehát a szegény néprétegek dolgozói, különösen pedig a központi üzemi ellátásban nem részesülő dolgozók - lapszelvényeiket anyagi erejükhöz mérten a hideg beálltával 1-2 qként vagy 20 kg-ként készülnek megvásárolni a legközelebbi kis pincéskereskedőtől. Gondoskodni kell tehát arról, hogy a pincéseknél ebben az időben tűzifa legyen. Az elfogadott tervezet nem ad módot arra, hogy az eddigi rendszer szerint a budapesti telepes vegye meg a termelő fáját és annak rendelet szerint kötelező 40 %-ot a pincésnek adja át, maga viselvén a szállítási súlyhiányt és a befektetett tőkének késedelmi kamatveszteségét. így a pincések csak közvetlenül termelőtől, vagontételben juthatnak fához. A kereskedői érdekképviseletekkel a kérdésben folytatott sorozatos tárgyalásokból közvetlen tudomást szereztem arra nézve, hogy a pincéskereskedők nem rendelkeznek olyan tőkével, amely az erre a célra tervezett mennyiség közvetlen átvételéhez szükséges. A kiskereskedői érdekképviseletek kijelentették, hogy áruellátásukat csak a telepeskereskedőkön keresztül látják biztosítva. A fentiek szerint a kisfogyasztó dolgozók ellátását nem lehet a pincéskereskedők közvetlen beszerzésére alapítani. Ez az egyik indok, amelyre előterjesztésemet alapítom. A helyes tervezet 4. pontja módot ad azonban arra is, hogy a tőkével rendelkező