Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)

II. Kereskedelempolitika a stabilizáció után és a fordulat évében

A GAZDASÁGI FŐTANÁCS TITKÁRSÁGÁNAK ELŐTERJESZTÉSE A FŐTANÁCSHOZ AZ ÉLESZTŐELOSZTÁS SZABÁLYOZÁSÁRÓL 1938. évig az élesztó'elosztás a gyáraktól a kereskedelmen keresztül a fogyasztóig a szabad forgalom szerint történt. 1938-ban a törvényhozás (1938: XXX. tc. 54. §) új, ún. élesztőelosztói rendszert létesített, elsó'sorban azért, hogy a vitézek, hadigondozottak és más kedvezményezettek részére jövedelmi forrást nyújtson. A rendszer alapján az élesztó't a gyárak az elosztóknak adják át és azok továbbítják a kereskedelemig. Az élesztőt a Gschwindt-féle gyár és a Mezőkémia állítják elő, az előbbi 2/3, az utóbbi 1/3 részben. A Gschwindt gyár kimutatja, hogy az általa gyártott mintegy havi 220 000 kg élesztő után 658 000 Ft jut az élesztőelosztóknak. A gyár vállalná, hogy kg-ként 1,20, vagyis mintegy 250 000 forint költséggel az élesztő nagykereskedői funkciót ellátja, illetve elláttatja, tehát 406 000 forint megtakarítást szolgáltathatna be a kincstárnak. Ez annyit jelent, hogy a mai 7,60 Ft/kg gyári árhoz az egyébként járó 2,10 forint adón felül a kincstár még 2,- forint/kg haszonrészesedéshez vagy más elnevezésű szolgáltatáshoz juthatna, és amellett az élesztő elosztói ára változatlan maradna. Ugyanezekkel a bevételekkel nyilván a Mezőkémia is elláthatja az élelmiszerelosztást. Tehát havi mintegy 300 000 kg termést véve alapul, a kincstár havi 600 000, vagyis évente mintegy 7,2 millió forint jövedelemtöbblethez juthatna. Ebből levonásba kellene helyezni az élesztőelosztó évi 3 millió forint adóját, tehát a kincstár tiszta jövedelemtöbblete évi mintegy 4 millió forint lenne. A kérdés szociális oldalai a következők: Az élesztőelosztói jogosítványosok száma ma 210, akik közül 87 súlyos hadirokkant és hadiözvegy és 70 személy, köztük sok deportált, 1945. év óta jutott jogosítványhoz. Ezek az emberek már berendezkedtek erre a pályára és jövedelmeire, tehát megfontolandó, hogy kártalanítás nélkül méltányos volna-e, különösen a súlyos hadirokkantaktól a jogosítványt megvonni, annál is inkább megfontolandó ez, mert a gyárak maguk sem tagadják, hogy az elosztói rendszer megszüntetése esetén a kgként 1,20-as megmaradó marge terhére kevés számú nagykereskedőnek adnák ki az elosztást, akik azért vállalnák olcsóbban ezt, mert a nagy tömegáru révén a hasznuk biztosítva van. Tehát - bár az állam többletbevételhez jut - sok - közép- és kisegzisztenciát kellene megszüntetni és néhány nagykereskedő sokat keresne. A következő alternatív megoldások merülhetnek fel: LA kormányzat hozzájárul a gyárak ajánlatához, hogy az élesztő kilója után 2 forint rendkívüli részesedést fizetnek a kincstárak és a megmaradó kg-onkénti 1,20