Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)

II. Kereskedelempolitika a stabilizáció után és a fordulat évében

1947 Termelői ár Gyűjtői jutalék Telepi átvételi ár január 3 450 207 760 983 4211 190 február 2 999 305 673 441 3 672 746 március 4253 775 965 192 5 218 967 április 3 448 205 775 497 4 223 702 május 4 319 378 975 657 5 295 045 június 5 302007 1 205 465 6 507 475 július 4 735 172 1 067 347 5 802 519 augusztus 3 507 633 776 029 4 283 662 Összesen 32 015 682 7199 641 39215286 Vagyis havonta átlag 4 900 000 Ft a „NYERSOSZ" pénzszükséglete a nyersbőrbeszerzésre. Miután ezt a pénzt kb. 3-4 hétig kell a nyersbőrbe belefektetni, amíg azt a bőrgyár visszafizeti, viszont esetleg az átvételi ár 70%-áért is átvehető a nyersbőr (igaz, hogy a többi 30%-ot a gyár maga is csak később, a végleges átvétel után fizeti ki, tehát ez csak kis részben enyhíti a szövetkezet pénzszükségletét), így megközelítő átlagosítással azt mondhatjuk, hogy: , kb. 3-4 millió Ft hosszú lejáratú hitellel terjesen kikapcsolható volna a nyersbőrforgalomból a magántőke. Ezzel egyben kb. 3,5 %-kal volna csökkenthető a nyersbőr gyári átadási ára és ez a csökkentés később - a telepi költségtényezők beható feltárása után - még jobban kimélyíthető volna. Átmenetileg esetleg kisebb (1-2 millió Ft) váltóhitel is segítene, illetve orvosolná a legégetőbb pénzszükségletet és időt adna az ügyvitel folyamatban levő átszervezésére és az árvetési tényezők pontos megismerésére. Ekként továbbra is felhasználható (talán még fokozható is) volna a szövetkezeti tagok anyagi részvállalása (mégpedig a tőkenyújtásból és kockázatból is, nemcsak a haszonból...!), ami jobban megfelelne a szövetkezeti eszme lényegének is. Ezen a módon talán ránevelhetők volnának a tagok a közös munkához szükséges fegyelemre és arra, hogy egyéni érdekeiket a közös célért a hivatott vezetők irányításának alárendeljék. A tagok ma még csak a pénz hatalmát ismerik el. Amíg maga a szövetkezet nem rendelkezik tőkével, nem tud rendet tartani a maga portáján, ki van szolgáltatva a finanszírozó kereskedői csoportok gesztioinak, de ezen teljes jóhiszeműségének feltevése mellett is annak, hogy a kellő forgótőke hiányában a kitermelt nyersbőr nagy hányada a „feketepiacra" kerül és a kis tímárok kapzsisága által drágítja a fogyasztók lábbeliszükségletét. Kézenfekvő volna ugyan, hogy maguk a bőrgyárak finanszírozzák a nyersbőrforgalmat. Hogy erre miért nem adnak pénzt a bőrgyárak (vagy hogy erre miért nincs pénzük?), annak feltárása kívül esik a jelen vizsgálatom keretein. Ballá Gyula hites könyvvizsgáló