Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)

Bevezető

Hangsúlyozták azonban, hogy ezek a korlátozások nem lehetnek olyan mérvűek, hogy a kereskedelem kezét „béklyóba kössék", és amint ezek a korlátok lebonthatók, azokat haladéktalanul meg kell szüntetni. (Lásd a 16. sz. dok.) A kereskedó'i nagygyűlésnek ez a határozata állásfoglalás volt a kötött gazdálkodás kérdésében, amely ekkor az állami gazdaságpolitika központi kérdésévé vált. A termelés talpraállítása, a tőkés vállalkozások nehézségeinek leküzdése az ipari tőkének volt elsősorban érdeke, s ez szívesen látott volna egy olyan állami beavatkozást a gazdasági élet menetébe, amely a tőkés gazdaság érdekében történik. A kereskedő nagytőke azonban erre sem tartott igényt, hiszen minden állami korlátozás azt a nyereségét csökkentette, amelyet az egyre inkább spekulatív jellegűvé váló szabad áruforgalmazás révén ért el. A nyerészkedési lehetőségek különösen az élelmezési cikkek vonalán lettek egyre nagyobbak. 1945 Őszén az infláció terheit súlyosbította az országos aszály következtében bekövetkezett gabonahiány. Október első hetében már az esedékes kenyérjegyszelvényeknek több mint a felét nem tudták beváltani az üzletekben. Nagy hiány volt burgonyában, hüvelyesekben. A zsír- és cukorellátás gyakorlatilag megszűnt. Az áruhiány miatti magas árakat tovább hajtotta felfelé a spekuláció. Ez megtalálta a maga útját a közellátási elosztó hivatalok ellenére is, kihasználva az államapparátus gyengeségeit. Kirívó példája volt ennek a burgonyakereskedelem terén végrehajtott nagyszabású manipuláció. (Lásd 19/A-E sz. dok.) A dolgozók az inflációnak és az áruforgalmazásban részt vevők nyerészkedésének megfékezését követelték a kormánytól, olyan államilag „kötött" gazdálkodás bevezetését, amely a dolgozó tömegek érdekében történik. Kötetünkben néhány szemelvényt közzé tettünk ezekből a megnyilvánulásokból. Például Székesfehérvár thj. város közgyűlése a törvényhatóságok között terjesztette azt a határozatot, amelyet a dolgozókat sújtó áruhiány és drágaság ügyében tartott ülésén fogadott el. (Lásd a 15. sz. dok.) A megyék többsége 1946 tavaszán, az infláció elszabadult tombolása idején sorakozott fel a székesfehérvári kezdeményezés mellett (Lásd a 25/A-C sz. dok.) így juttatva kifejezésre, hogy az akkor kidolgozás alatt álló irányított gazdálkodás kommunista programját támogatja. 1945-1946 telén az egész magyar gazdasági életet átfogó „kötött gazdálkodás" bevezetésére még nem voltak meg a feltételek, azonban kormányintézkedések születtek a gazdasági életet már-már megbénulással fenyegető infláció lefékezésére. Ezek a kényszerintézkedések a kereskedelmet is közvetlenül érintették. így a december 19-én elrendelt bankjegydézsma, amikor is a forgalomban levő papírpénz lebélyegzésével minden bankjegy értékét addigi névértékének 25 %-ára csökkentették.

28 A helyzetből adódóan ez az államilag nagyon szükséges intézkedés a kiskereskedő egzisztenciákat erőteljesebben sújtotta, mint a jó szimattal és összeköttetésekkel rendelkező feketézőket. (Lásd a 26/A sz. dok.) A monetáris eszközzel egyidejűleg a kormány megkísérelte, hogy az áruoldalon is szigorúbb kötöttségeket érvényesítsen és az árualapnak a közellátásban legszükségesebb részét elvonja a tőkés spekuláció elől. A december 23-án kibocsátott 12 400/1945 ME sz. rendeletben a kormány felhatalmazást adott az iparügyi minisz-