Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)

1947 I. AZ ISKOLAREFORM ÁLTALÁNOS ÉS SZERVEZETI KÉRDÉSEI

A tanfelügyelő rövid megnyitója után a minisztériumi előadók az értekezlet célját az általános iskolával és az iskolafelügyelettel kapcsolatban felmerülő problémák megbeszélésében jelölték meg és kérték, hogy mindenki nyíltan adja elő az őt érintő és érdeklő kérdéseket. I. Alt alános iskolai problémák Az iskolaszervezéssel kapcsolatos kérdés, az iskolák együttműködése. A hospitálások nehézsége, az anyaiskolának a fiókiskolától való távolsága miatt súlyos gondot okoz. Nagy a tanteremhiány és nehéz a háború okozta pusztítások miatt hiányos szertárak szemléltető, kísérleti eszközeinek pótlása. A legnagyobb nehézség Bács-Bodrog vármegyében is a beiskolázás terén mutatkozik. A felső tagozatban a tankötelesek 20, 30, 50%-a nem jár iskolába. A javaslatok szerint nem segít ezen más, csak a szigorú törvényes rendelkezés. Még a családlátogatásoknak sincs meg a kellő eredménye. Bácsbokodon azonban pl. nincs iskolakerülő gyermek, ott a nevelői kar szépen együttműködik és a szülőkkel szoros kapcsolatot tart fenn. Másik felszólaló szerint a kultúra mindig anyagiak kérdése, mert pl. mikor Ő iskolát látogatott, abban az iskolában akkor két gyermek elájult az éhségtől. Ilyen körülmények között nem lehet eredményt elérni. Másik hiba, hogy a nép nem becsüli eléggé az általános iskolát. Helyenként még akkora eredményt sem tudnak elérni, mint eddig a népiskolában. Két év elmúlott, és még nem történt látszólag semmi. Megbecsülést kell szerezni az általános iskolának. A szülők nem tudják iskolába járatni gyermekeiket, míg az anyagi keret nincs meg. Biztosítani kell a gyermekek tankönyvvel, írószerrel való ellátását. Azelőtt a segélyegylet részére bizonyos összeget tudott küldeni a minisztérium. Most a bírságpénzt lehetne erre a célra felhasználni. Ha tankönyve nincs, legalább irkája legyen a gyermeknek. Bácskában a beiskolázásnak még egy helyi problémája van. A 14-15 éves leány már férjhez megy s azt mondja a szülő, hogy mikor bálozzon, ha még mindig iskolába jár. Szégyenlik, hogy ilyen felnőtt korban még iskolába kell járniok. A kis földön dolgozó parasztnak, a most földhöz juttatottaknak szükségük van a mezei munkához gyermekeik segítségére. Nem tudják Őket nélkülözni, ezen csak a szorgalmi idő más beosztásával lehetne segíteni. A szabadon választott tárgyakat a gyermek nem veszi komolyan, mert a továbbhaladás szempontjából nem fontosak. Ha esetleg megbukik, ezektől még tovább mehet. A szabad beszélgetés osztályozására nincs megfelelő rendelkezés, csak annyi, hogy egyelőre nem osztályozandó. Nagyon kevés azoknak a tárgyaknak a száma, ami leköti a tehetséges gyermekeket és komoly foglalkozásra szorítja. A tömegek szempontjából szerencsés, de a tehetséges gyermekek szempontjából katasztrofális.