Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)

1946 II. AZ OKTATÁS FELTÉTELEINEK JAVÍTÁSÁT CÉLZÓ KEZDEMÉNYEZÉSEK, INTÉZKEDÉSEK

A vármegye alispáni hivatalának jegyzéke szerint a harcok folyamán a következő községeket és iskolával bíró pusztákat kellett kiüríteni: Boronka, Nikla, Somogyszentpál, Táska, Buzsák, Fonyód, öreglak, Libickozma, Kopárpuszta, Somogyfajsz, Nagybajom, Alsókak, Felsőkak, Csikota, Marcali, Csömend, Bize, Gyótapuszta, Pusztakovácsi, Pamuk és Somogyvár (utóbbi kettő a műúttól nyugatra eső részében), Keleviz, Mesztegnyő, Gadány, Hosszúvíz, Újvárfalva Nadalospuszía, Mezőcsokonya, Bodrog, Csombárd, Somogyjád, Somogysárd, Kaposfő, Hetes, Juta, Vásárosbác, Dióspuszta, Kaposmérő, Kaposfő, Kaposszentbenedek, Bárdudvarnok Bánya, Bárdudvarnok Lipótfa, Bárdudvarnok Bárdibükk, Bárdudvarnok-Zsippó, Kiskoprád, Jákó, Gige, Kisasszond, Rinyakovácsi, Csököly, Kisbajom, Beleg, Ötvöskónyi, Szabás, Mike, Henész, Lábod, Kadarkút, Hencse, Rinyahosszúfalu, Rinyabesenyő, Barcs, Drávaszentes, Komlósd, Péterhida, Somogyaracs, Rinyaszentkirály, Gyirbeteg, Kuntelep, Rinyaújlak, Somogyvisonta, ErdŐcsokonya, Heresznye, Háromfa, Bakháza, Rinyaújnép, Homokszentgyörgy, Szülök, Somogytarnóca, Babócsa, Bolhó, Osztopán. A december hóban összeállított jegyzék azonban nem teljes, mert később még több község került kiürítésre, úgyhogy végeredményben kb. 100 község, tehát a vármegyének egyharmad része harci területté vált. Ezen a területen természetesen az iskolák sem kerülhették el a háborúval és harcokkal járó pusztulást. Mióta hivatalomat elfoglaltam, úgyszólván naponta érkeznek hozzám, többnyire szóbeli jelentések az iskolák - épületek és berendezés - teljes vagy nagyrészbeni elpusztulásáról. Igen fontos lett volna, de ez ideig anyagi fedezet és közlekedési lehetőség hiányában még nem volt rá mód, hogy az említett községeket végigjárjam, és a pusztulás mértékéről személyesen is meggyőződve, kellő adatgyűjtést végezhessek e téren, ami első feltétele volna annak, hogy az újjáépítés és az oktató munka kezdetét vehesse. A postaforgalom hiányos volta és egyéb akadályok miatt az általam bekért adatok csak szórványosan és hiányosan érkeznek be, s így az iskolákat ért pusztulás pontos helyzetképét most még nem áll módomban elkészíteni. Annyi azonban az eddig előadott és beérkezett jelentésekből bizonyosra vehető, hogy a fent említett területeken, tehát a vármegye községeinek egyharmadában az iskolák is nagy részben elpusztultak. Ha az épület maga esetleg áll, a falak netalán épek is, de az ablakok, ajtók, a bútorzat és egyéb felszerelés úgyszólván mindenütt és teljes egészében megsemmisült. (A tantermeket igen sok helyen, különösen a Balaton vidékén lóistállónak is használták, ami a padlózatot teljesen tönkretette.) A pusztulásnak ez az óriási mértéke és a segítés módozatain való töprengés - mióta az oktatásügyünket ért kár a maga hatalmas arányaiban kirajzolódott előttem - legfőbb és állandó gondomat képezi. Az önsegélytől keveset várhatunk, hiszen az említett községek népe anyagilag teljesen tönkrement, ingatlanán kívül úgyszólván mindenét elvesztette, adófizeto-képes hosszú időn belül nem lesz. Legfeljebb munkaerejét lehetne, ezt is csak csekély mértékben, közmunka formájában igénybe venni az iskolaépületek helyreállításánál, de a munkaerők legújabb elhurcolása miatt erre is kevés helyen van lehetőség. Csak az állam segítsége teszi lehetővé, hogy az említett