Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)

1947 IV. A NEVELŐKÉPZÉS REFORMJÁNAK KÉRDÉSEI

232/B Dátum nélkül SZABÓ BERTALAN ÁLLAMI GIMNÁZIUMI TANÁR ÉSZREVÉTELEI A NEVELŐK VILÁGNÉZETI TOVÁBBKÉPZŐ TANFOLYAMÁRÓL „A jó pap holtig tanul" elve a nevelőkre fokozottan érvényes. Őszinte örömmel vettük tudomásul a nevelők továbbképzésének hírét, mert úgy éreztük, hogy a nyolcéves elszigeteló'dés, a szellemvilág kincseiből való kirekesztés elmaradottá fokozott le sokunkat. Minden továbbképzés demokratikus folyamat. A tudásgyarapodás visszaáramlik a közre. A nevelő a közműveltség hordozója, fejlesztője. Fokozottan érvényes tehát, hogy a nevelői továbbképzésnek a legszélesebb néprétegek élvezik előbb-utóbb a gyümölcsét. Helyesen látta meg a kultuszkormányzat a kérdés velejét: a nevelőt szaktárgyain keresztül és szakműveltségében gyarapítva lehet a demokrácia legaktívabb hirdetőjévé, terjesztőjévé tenni. Fejlődő demokráciánk több műveltséget, szélesebb látókört, elfogulatlan, szabad kritikát vár nevelőitől. Pauler Ákos szerint: „a szellemvilágban minden mindennel összefügg". Nyilván nem lehetséges a szakismeretek „elefántcsonttornyába" visszahúzódva a közvetlenül nem szakmába vágó kérdések elöl kitérni. A szaktudás nem elszigetelt jelenség. Minden tudományos haladás komplex összetevők eredője, más tudományágak közreműködésével. Az ismeretek belső összefüggését minden nevelő érzi, tapasztalja és megvalósítja nevelő-oktató ténykedésében. Elképzelhetetlen pl. történelemtanítás közgazdasági, társadalomtudományi ismeretek nélkül. „Történelmet" tanítani desztilláltán, társadalmi és közgazdasági vonatkozások nélkül lehetetlen. De nemcsak a történelemtudománynak van szoros kapcsolata a közgazdaságtannal és társadalomtudománnyal, hanem minden más szaktárgynak. Ázsia népeinek kultúrája, társadalmi berendezkedése és életszínvonala pl. a földrajztanártól követeli meg az említett tárgyakkal való állandó foglalkozást. Enélkül a föld felszínét változtató és formáló ember és civilizáció földrajzi szempontból érthetetlen. A fizikát említve más példaként: nem véletlen, hogy a gőzmozdonyt a termelés első vonalában, a szénbányában agyalta ki Stephenson. A gőzgép feltalálása a többtermelés érdekében közgazdasági szükségszerűség volt. Stephenson idejében a termelőerő és vonóerő fokmérője a lóerő volt. A gőzgép karrierjét az a tény alapozta meg, hogy a „vasló" (iron horse) lóereje (horse povver) nagyobb volt, mint a közönséges lóé. Egyik fontos fizikai egység, a HP értelmezése közgazdasági látókört kíván. A magyar irodalomból csak Madách: „Az ember tragédiájá"-t kell említenem. A termelési viszonyok második alaptípusának, a rabszolgaságnak markáns példája Egyiptom. „Milliók egy miatt!" Madách falansztere: „Enyésszen az egyén, ha él