Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)

1947 IV. A NEVELŐKÉPZÉS REFORMJÁNAK KÉRDÉSEI

6. Szecsányi Lászlóné, pilisborosjenői állami iskolai tanítónő, elismeréssel adózott az előadásért az előadóknak. 7. Spaat Gyula budakalászi igazgató-tanító az értekezleten elhangzottak gyakor­lati értékesítéséről kezdte hozzászólását. Nem mondhatjuk, hogy pedagógusnak születni kell, mert az adottságokat kifejlesztve, a tanítóképző bizonyos rátermett­séget ad. A notesz nem használása nem jelenti a számonkérés hiányát. A számon­kérésnél látja meg a tanító, mit nem tud a gyermek, és megmagyarázza neki. Az iskola embert akar nevelni, aki saját magát tovább tudja képezni, mikor kikerül az iskolából. 8. László András kántortanító elismerését fejezi ki az előadónak, és hozzászólásá­ban kapcsolódik Spaat kollégához. A mai előadás feleleveníti benne annak a taná­rának emlékét, aki együtt játszott diákjaival, s ezzel nem kisebbítette tekintélyét, sőt: megteremtette a baráti légkört, melyben öröm volt tanulni. A demokrácia meg­becsüli az embert. 9. Somogyi Béla, budakalászi állami tanító, a gödöllői közművelődési előadáson a Karácsony Sándor által felvetett érdekes problémát ismertette: Magyarországon nincs kultúra csak civilizáció, mert a kultúra népi hagyományokból fejlődött. A ma­gyar zene ötfokú, a pentaton skálájától idegen a legtöbb zenei munkánk. Bartók és Kodály volt az, akik a népi zene megmentéséért és zenei életünk alapjává tevéséért harcot indított. Az előadóknak ahhoz a megállapításához, hogy az alapműveltség és szakképzettség jó demokratákat ad, hozzátenné: lelki műveltséget. Beszélt még a példa nevelő hatásáról is, a kiskorú pályaválasztás kérdéseiről. 10. Baranyai Rezsó', a Szociáldemokrata Párt kerületi titkára, elismerését fejezte ki az előadónak demokratikus szellemű előadásáért. Hangsúlyozta, hogy az új embertípusnak meg kell szabadulnia a mai ember önzésétől. Hiányolja, hogy Moru­son kívül más gondolkodókat nem vonultatott fel, akiket meg kell ismernie a peda­gógustársadalomnak. A műveltséggel társuljon lelki műveltség, mert azok, akik romlásba vezették országunkat, művelt emberek voltak, s annál nagyobb a bűnük. Közösségi érzésre neveljenek a nevelők, s ezért szükséges a tanítóságnak megismernie a Hegeltől Marx-Engelsig a nagy újító szellemeket, s magukat az Ő szellemiségükbe beállítani. A szocialistákra rámondták, hogy osztályharcot csináltak, azt azonban elfelejtették, hogy ehhez ellentét is kellett. Harcoltak, mert szükség volt rá. A taní­tóság emberi megélhetése is követelné az osztályharcot, de nincs meg az összetartás, mely harcba robbantaná ezen vádjukat, mint az ipari munkásságnál és parasztság­nál. A nemzeti egységről szólva mondotta, hogy csak osztály nélküli társadalomban valósulhat az meg. Mert a különböző osztályok érdekei is eltérőek, s így szembe­kerülnek egymással. A társadalom régi vezető' rétegéről megállapítja, hogy nem haj­landó belenyugodni érdekei elvesztésébe. Ha diktatúra lenne, nem védhetnénk érde­keiket, amelyek nemzetellenesek voltak. A kétéves demokrácia ereje kell hogy meg­győzzön mindenkit. Romokból új élet fakadt, vannak még vámszedők, de nem lehet máról holnapra a rosszat az emberi lélekből kitépni. Ezt a tanítóságnak kell kinevel­nie. A nemzet egysége attól is függ, hogy át tudjuk-e az egész világ nemzetiségeit

Next

/
Oldalképek
Tartalom