Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)

1947 IV. A NEVELŐKÉPZÉS REFORMJÁNAK KÉRDÉSEI

227 Budapest, 1947. január 27. AZ ORSZÁGOS KÖZNEVELÉSI TANÁCS ELŐTERJESZTÉSE A MINISZTERHEZ A NEVELŐKÉPZÉSRŐL Miniszter Úr! Az Országos Köznevelési Tanács szinte megalakulása óta behatóan foglalkozik olyan javaslat elkészítésével, amely alapjául szolgálhatna a nevelőképzés - tehát a mai tanító- és tanárképzés - reformjának. Napjainkban a reform érdekében szívesen érvelnek azzal, hogy az utolsó években szervezetében és felépítésében átalakult iskolarendszerünk nem töltheti be feladatát olyan nevelők további szolgálatba állításával, akik képzésüket más igények kielégítésére hivatott iskolák szem előtt tartásával nyerték. Kétségtelen, hogy ennek az okoskodásnak megvan a jogosultsága, a nevelőképzés reformjának, főként a tanítóképzés új alapokra helyezésének szükségessége azonban a mostani nevelési reformoktól függetlenül is felmerült volna . . 1 //. A javaslat Az általános iskolai tanítók és a középiskolai tanárok (együtt nevelők) képzését az egyetemek bölcsészeti kara és a velük kapcsolatban fenntartott 3 éves akadémiák végzik. Az eddigi állapottól eltérően megszűnnek a külön tanárképző intézetek és tanárvizsgáló bizottságok. Helyükbe a bölcsészeti karon belül a pedagógia professzorának - indokolt esetben más, erre alkalmas egyetemi nyilvános, rendes tanárnak az igazgatása alatt működő egyetemi szerv létesül a nevelőképzés szempontjainak az egyetemi oktatás keretén belül való érvényesítésére, valamint az egyetemek partikuláiként működő akadémiák munkájának tudományos irányítására. A négy egyetemi bölcsészeti kar munkáját 9 tagú bizottság hangolja egybe, ennek elnökét az államfő nevezi ki, négy tagját a bölcsészeti karok, egy tagját a miniszter,