Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)

1947 II. AZ OKTATÁSÜGY NÉHÁNY TARTALMI KÉRDÉSE

tankönyveket, hogy mindezek ismeretében megállapítsam a könyv valódi értékét. Úgy éreztem, hogy mindezt éppen a magas egyházi hely iránti köteles figyelemnek és a kérdés súlyának és jelentó'ségének megfelelően tettem. A magam részéről sem sajtóban, sem a főváros közgyűlésén, sem a rádióban nem nyilatkoztam, nem is kívántam nyilatkozni és ilyen nyilatkozat tételét sem kívántam. A sajtónyilatkozatot tudomásom szerint a Közegészségügyi Tanács saját határozata szerint, saját szövegezésében tette. A rádiónyilatkozathoz éppen a magát katolikus világnézeti pártnak tekintő ún. Barankovics-párt vezetője adott nyilatkozatot, s e nyilatkozatát lapjában, a „Hazánk" c. lapban közre is adta. Végül rá kell mutatnom arra, hogy a Bíboros Hercegprímás Úr hozzám intézett november 1-i levelében már nem a „kinyilatkoztatott" hitbe és közvetve az erkölcsbe ütközőnek és „tudománytalannak" nevezi a könyvet, hanem megállapítja, hogy a könyv egyik tétele szaktudományos és világnézeti szempontból „kifogásolható". Valamely tétel tudományos kifogásolhatósága, esetleges vitathatósága és a „tudománytalanság" lényegesen eltérő meghatározások. A világnézeti szempontból való kifogásolhatóság szerény megítélésem szerint talán nem jelent szükségképpen közvetve erkölcsbe ütközést. Bíboros Hercegprímás Úr szíves volt levelében azt írni, hogy „a könyv tehát használható lenne, ha a fenti néhány mondat átalakításával megjegyezné. . . stb.". Más helyütt rámutatott arra az igen méltánylandó szempontra, hogy „lehet írni erről a kérdésről, de az Őszinte és elfogulatlan tudomány felsorolva röviden mindkét oldalon a tényeket és nehézségeket - ismerje be, hogy ma még nem képes a kérdést végleg tisztázni". Ezt az álláspontot a magam részéről mindenképpen üdvösnek és tudományos szempontból is teljesen korrektnek tartom. Sajnálattal állapítom meg, hogy Tóth László prorektor úr talán jóhiszemű félreértésből többet mondott, mint amire meghatalmazása volt. Mindig kész vagyok egy-egy tankönyv tudománytalan vagy erkölcsbe ütköző tételeinek, sot kifejezésének is korrigálására. Ezért úgy érzem, hogy a kérdéssel kapcsolatban a békés és jó megoldás útját kerestem. Erre törekszem továbbra is. Fogadja Bíboros Hercegprímás Úr őszinte nagyrabecsülésem nyilvánítását. Ortutay Gyula Kiadmányozott fogalmazvány. — UMKL VKM XV—36. 1947—4868.