Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)

1947 I. AZ ISKOLAREFORM ÁLTALÁNOS ÉS SZERVEZETI KÉRDÉSEI

léggel. Külön meg kell azonban említenem, hogy a négy evangélikus fiókiskola közül kettő csak egy-egy tanerős (a potyondi és vásárosfalui) és egyelőre átmenetileg, tanítóik fáradságot nem kímélő öntevékeny szorgalmának eredményeként, biztosítják az általános iskolai tanulmányok folytatását a tanulóik számára. E megoldás véglegesítését illetően 481/1947. tanf. sz. alatt Főigazgató Úrnak külön is jelentést tettem. Eddig nem volt beszervezhető: 21 egytaneros és 3 kéttanerős evang. népiskola. e) Az izraelita iskolák közül három iskola tanuló hiányában szünetel, az egyetlen működő pedig külön jellegét kívánta megtartani és így megmaradt népiskolának. De mivel ez (a csornai izr.) az iskola is egytaneros és itt is felmerült az a kívánság, hogy az egyetlen tanerő a felső osztályos tanulókat külön (délután tartott) több órával készíthesse elő mintegy kiegészítő tanfolyamon az általános anyaiskolában teendő vizsgára, ismét utalok az evangélikus egytaneros iskolák bekapcsolását illetően tett javaslatomra. Más (ref., magán stb.) jellegű népiskola a soproni népoktatási kerületben nincsen. A soproni népoktatási kerületnek különleges és az általános iskolák szervezése szempontjából kedvezőtlen adottságai különösen a körzeti általános iskolák megalakításánál hatottak hátrányosan. Az aránylag kis lélekszámú községek egy-, kétvagy legjobb esetben, elég ritkán, háromtanerős iskolái még azonos jelleg esetén sem működhettek volna a kívánt eredménnyel együtt. Egyrészt ugyanis mindegyik község ragaszkodott az alsó négy osztály helyben tanításához, másrészt pedig a kellő tanuló és tanerő létszámot együtt kitevő községek közül a szélsők már négy kilométernél is távolabb lettek volna. A különféle (r. k. és evang.) egyházi jelleghez való iskolafenntartói jogra alapozott ragaszkodás (főként az alsó tagozatot illetően!) pedig mind a tantermek, mind a tanerők körzeti iskolává való megszervezését meggátolta. Az immár egyik-másik helyen 100, 150, só't 200 évesnél is régibb keletű egyházi iskolafenntartói joghoz való ragaszkodáson kívül a vármegye területéről szinte teljesen hiányzó és a körzeti iskola magvát jelentő állami és községi iskolák pótlását viszont még az a tény is megakadályozta, hogy a politikai községek kevés kivétellel az 1868: XXXVIII. tc. alapján kötelezett anyagi fenntartói a községben működő hitfelekezeti iskolának. Ilyen körülmények között a település-földrajzi, jogi és anyagi nehézségek leküzdését végképpen lehetetlenné tette a tanerőhiány is. A helyi adottságoknak megfelelő körzeti általános iskola lehetett volna az egyházasfalui volt KALOT népfőiskola telepén, r. k. jelleggel és államsegéllyel. Megnyitása azonban anyagiak (államsegély) hiányában minden fáradozásom ellenére egyelőre elmaradt. A földbirtokreform során gazdátlanná vált eszterházai ún. Lovászház és a sopronhorpácsi Széchenyi-kastély körz. iskola céljára történt kiutalás sem hozhatott gyors eredményt, egyrészt az épületek megviselt állapota miatt, másrészt az érdekelt, tisztán r. k. jellegű községeknek a szervező rendeletben kívánt állami jellegével szemben óhajtott r. k. jelleg képviselő álláspontja miatt. A merev elvi állásfoglalás a megszervezést késlelteti ugyan, de már mutatkoznak a szükségképpen be-