Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)
1946 IV. DIÁKÖNKORMÁNYZAT
Gondoskodni kell a 14 éven aluli, nyolcosztályos általános iskolai ifjúság helyes irányba való neveléséről is. Ezek is lehessenek tagjai az ifjúsági egyesületeknek. Remélhetőleg a gyermekbarátok keretén belül alakult ifjúsági egyesületeket, ilyen lehet a cserkészet is, demokratikusan átszervezik. f) Dr. Borsos Sándor. Őrömmel üdvözlöm azt a javaslatot, hogy az ifjúság is politizálhat. Nonn György azt kéri, hogy a diákok 16 éves koruktól kezdve beléphessenek a politikai pártokba. Ám ha a diák benne van a politikai párt ifjúsági szervezetében, akkor miért szükséges, hogy a politikai pártba is belépjen? A párt ifjúsági szervezetében tulajdonképpen már benne is vannak a diákok a pártban, mert az a párt felfogása szerint gondolkozik. Azért vannak éppen az ifjúsági szervezetek, mert ez van az ifjúság lelkületére szabva, míg a párt módszerei, agitációja nem egészen alkalmas az ifjúságnak. Mi sem tartjuk helyesnek, hogy be kelljen jelenteni a pártba való belépést a tanároknak. Elvégre ők is emberek, s ha más pártban vannak, mint a diák, esetleg hátrányosan éreztetik ezt. A diákbizottságoknál fontosnak tartom, hogy az ifjúsági önkormányzati hatáskör megállapítást nyerjen, nehogy az önkormányzati jognál fogva esetleg olyan pártonkívüli ifjúsági szervezet alakuljon, amely a demokrácia ellensége lenne. g) Justus Pál. Úgy látom, hogy lényegében csak egy vitás kérdés van: a 16 éves diákság belépjen-e politikai pártba vagy sem. A Szoc. dem. Párt ebben a kérdésben már régebben leszögezte álláspontját. Nem az a veszély, ha a pártok nevelik az ifjúságot, hanem az a baj, ha senki sem neveli. Nagyon igazságtalannak tartanám, ha különbség lenne a munkás- és parasztifjúság és a diákság jogai között. Az előbbieket senki sem akadályozza abban, hogy 16 éves korukban belépjenek akármelyik politikai pártba. Miért zárnók ki ebből a jogból a tanulóifjúságot? Azt mondják, minden pártnak megvan a maga ifjúsági szervezete, így nem szükséges, hogy az ifjúság a politikai pártokba lépjen be. A Magyar Kommunista Pártnak ilyen szervezete nincsen. Különben is a pártok azért adtak autonómiát az ifjúsági szervezeteiknek, hogy a kettő ne legyen azonos. Aki szorosabb kapcsolatot akar a párttal, az lépjen be a pártba. Mi nem kényszerítjük az ifjúságot, hogy belépjen politikai pártokba, de nagyon helytelennek tartjuk, ha hatósági rendelkezéssel ezt megtiltják nekik. Hogy ez mennyire ártott, azt láttuk az elmúlt rezsim gyakorlatából - pl. leventeintézménynél -, amikor minden pártba való belépés meg volt tiltva. Csak jót tehet a diákságnak, ha foglalkozik politikával és belép a pártokba. A korhatárral, amelyet Nonn György kifejtett, teljesen egyetértek. Meg kell gondolni, hogy helyes-e a fiatalokat, akik Kemény Gábor szerint már teljesen tisztán látnak s a legfogékonyabb és legalkalmasabb korban vannak - eltiltani a politikától. Kérdés, hogy gyakorlatilag használunk-e egy ilyen tiltó rendelkezéssel, amikor az ifjúságnak éppen az a legnagyobb baja, hogy nincsen politikai szemlélete. h) K. Szabó Pál. A magunk részéről nem abban látjuk a veszélyt, hogy a tanulók bemennek valamelyik pártba, hanem abban, ha a tanulóifjúság túlpolitizálja magát.
