Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)

BEVEZETŐ

közül a volt népiskolák tanerői kizárólagosan vagy túlnyomó többségükben népiskolai tanítói oklevéllel rendelkeztek.

120 A tananyagot illetően is megtartották a különbségeket. Az egri felsővárosi római katolikus általános iskolában az 1946. szeptember 25-i tantestületi ülés kimondta, hogy „az alsó osztályokban megfelelőek a régi tanmenetek, tehát ezek mintájára kell elkészítenünk az idén is; a felső osztályokban mindaddig, míg nem jön a rendelkezés, a megfelelő középiskolai osztályok tanmenetei használhatók, ha a tankönyv változatlanul megmarad."

121 Hasonló volt a helyzet a hajdúnánási református gimnázium és a helybeli református népiskola tanerőinek megoszlásában is. A miniszteri kiküldött 1946-ban jelentette, hogy a gimnázium keretében szervezett általános iskola V. osztályának tanulói a szabadon választható 5 óra keretében mindnyájan latint tanulnak, és a gimnáziumban nem változott semmi, még az osztálykönyvön is ez áll: „Hajdúnánási református gimnázium I. osztálya". „A református népiskolában minden adottság megvan az általános iskola szakosított megoldásához, 28 tanerő működik, ott lenne a városban egy csomó gimnáziumi tanár, ennek ellenére a valóságban nem történt semmi . . . A gimnáziumi testnevelő tanárok természetrajz órát is adnak, a népiskolában ellenben évek óta nincs testnevelési óra."

122 Hajdúszoboszlón a volt állami polgári iskola helyett állami általános iskolát szerveztek és azt alsó tagozattal is kiegészítették. Az alsó tagozatban csak 8-10 tanulót sikerült felvenni, mert az egyházi főhatóságok alá tartozó katolikus és református iskolák nem adtak át tanulókat. A szülők e kevés növendéket is visszavitték a felekezeti iskolába. A református általános iskolában pedig igen magas létszámú osztályok voltak.

123 Ugyanakkor, amikor a középiskoláik, gimnáziumaik változatlan megtartására törekedtek, továbbra is elhanyagolt állapotban tartották a falusi népiskolákat. Az elhanyagolt falusi iskolák állapotát jól mutatja a vásárosnaményi tisztiorvosnak 1948 februárjában a VKM-be küldött levele. A levél szerint a gulácsi református iskola „a lehető legelhanyagoltabb állapotban van", a tantermek porosak, piszkosak, gondozatlanok, „... a padok rozogák, a tanterem fűtése nem kielégítő, ivóvíztartály, mosdófelszerelés nincs". A tisztiorvos ezen állapotok megszüntetésére a minisztérium „legerélyesebb fellépését" kérte.

124 A felekezeti elkülönülés következményeire Király István már 1946-ban rámutatott az „Embernevelés" hasábjain. Megállapította, hogy „az általános iskola eddigi nehézkes fejlesztésének elsősorban az egyházak tartózkodása volt az oka. Elzárkóztak az elől, hogy az általános iskola felső tagozatának kiépülése érdekében együttműködjenek más felekezeti iskolákkal. Mikor a kultuszkormány egyik rendelettel erre kötelezni akarta őket, tiltakoztak az autonómia megsértése ellen. 700-ra tehető az egyházak magatartása miatt meg nem nyílt általános iskolák száma, kb. 15 000 népből jövő tanuló záródott így el a magasabb intellektuális pályákra jutás lehetőségétől. Érdekes lenne megvizsgálni, hogy népoktatásunk megdöbbentő helyzetében, az egytanítós iskolák túltengésében, amely egyre inkább a kultúrpolitika egyik központi