Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)

1946 I. AZ ISKOLAREFORM KÉRDÉSEI

Iánál az új szervezés és tanárhiány miatt nem volt megszervezhető az általános iskola V. osztálya, viszont Újfehértón a magánpolgári iskola fokozatosan megszűnik, tehát az általános iskolai V. osztály sem nyílt meg itt. Ez utóbbi iskolánál különben egyetlen tanári képesítésű tanerő sem működik. 6. Népiskolák keretében működő általános iskolai V. osztályok közül 21-et látogattattam meg adatgyűjtés és tájékozódás céljából. Ezek közül 10 Hajdú megyében, 3 Biharban, 4 Szabolcsban, 5 Szatmár-Bereg megyében működött. A látogatás fo szempontjai voltak: a) tanterem, bútorzat, fölszerelés; b) értekezletek; c) tanításmenet, tankönyv, füzetek; d) szakosítás; e) létszám nemek szerint;/] térkép, táblák, mértékek; g) szemléltető és kísérletező eszközök; gy) előképzettség, színvonal; h) mulasztások, fegyelem; i) eredmény, kultúrigény. Sajnos, a szerzett tapasztalatok nemcsak a főelőadóm jelentései, de a tanítók önkéntes nyilatkozatai szerint is nem kielégítoek, sokszor lehangolóak. Sok kifogás volt a szakosítás vagy annak hiánya ellen. A szabadfoglalkozásoknál egyéni túlkapások is előfordultak, három tárgyat is választottak, s ezekből osztályozták is növendékeiket. Igen nagy a tankönyvhiány, egyes helyeken a legszükségesebb füzeteket sem hajlandók a tanulók beszerezni. Jellemző, hogy polgári iskolai Rendtartást egyetlen népiskolával kapcsolatos általános iskolai V. osztályban sem talált az iskolalátogató. Az előképzettség és tanulmányi eredmény igen gyenge, több helyen a beírt tanulók 5060%-a mulasztott. Legszomorúbb, hogy sem a szülők, sem a tanulók nagy részében nincs kultúrigény, a többség csak nyűgnek érzi az iskolát. Összbenyomásom: a népiskolákkal kapcsolatos általános iskolák V. osztályai igen gyengén működnek, a polgári iskolák átlagszínvonalát nem érik el, sőt meg sem közelítik. 7. Szabad legyen itt rámutatnom arra, hogy az alsó fokú szelektálásra is szükség van, igényt támasztani csak így lehet. Indokolt a kisegítő iskolák újjászervezése is. Az általános iskola V. osztályának különböző tagozataiból való átlépés veszélyeit is föl kell említenem: az egyik tagozat szabályszerűen és szorgalmasan dolgozott, a másik a felét tanította, mert a 175 tanítási napot sem érte el. 8. Néhol a nevelési eszmény hiánya is jelentkezett. A beiskolázás terén nagy hiányok észlelhetők. 9. Általános letargia vett erőt a vidéken. Kulturális téren nem a felszabadulást, hanem a legyozöttséget és kifosztottságot érzik. Ez átterjed az iskolákra és a nevelőkre is. Nincs lendítő erő, nincs lélek. A szolgálat és felelősség tudata megkisebbedett, a munkafegyelem meglazult. A nevelés és kultúra egész területén vészes stagnáció látszik. A bélista, az áthelyezés veszélye, sok megoldhatatlan kérdés nyugtalanítja a nevelőket, mert a szétválasztó alkalmak és súrlódási felületek nem csökkentek. 10. Nyíltan fel kell tárnom azt is, hogy a szülők is igyekeztek gyermekeiket inkább a gimnázium és a polgári iskola általános iskolai V. osztályába beíratni, mint a helybeli vagy vidéki általános iskolába járatni, s így már a szülők szűrőjén átesett az iskola és a gyermek. Ez a tanszabadság elvén alapult, s ezt beíratási körzetek elhatárolásával és más kényszerintézkedésekkel nem kívánatos kikezdeni. Amíg fenntartó