Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)

BEVEZETŐ

alkalom adódott az oktatásra és nevelésre- Problémát okozott azonban pl. az, hogy az órák előtt és után melyik egyház imáit mondassák el a tanulókkal. Még nagyobb gondot jelentett az, hogy mindegyik felekezetnek joga volt a tankönyv engedélyezésére, és így kétféle (katolikus és evangélikus) tankönyvből, ugyanabban az osztályban szinte lehetetlen volt a tanítás. A jelentés megállapítja, hogy „a paritás szerint való tankönyvjelleg-meghatározást, vagy akár csak állami népiskolai tankönyvek használatának bevezetését pedig szinte remélni sem lehet".

10fi Az együttműködés hiányát és az ebből fakadó nehézségeket jól tükrözi a domonyi római katolikus népiskola igazgatójának 1947. június 13-án a Pest megyei tanfelügyelőhöz írt levele. Jelentette, hogy egytantermes, kéttanítós iskolájukban száz tanulót oktatnak. Az 1946/47. tanévben áttértek az I-VI. osztályban az általános iskola tantervére, de a VII-VIII. osztály továbbra is a népiskola tananyaga szerint működött. A jelentés szerint „helyben van egy háromtanerős evangélikus felekezeti, a tőlünk két kilométerre fekvő Ikladon szintén háromtanerős evangélikus iskola, melyek még most is csak népiskola jellegűek, az egyházak autonóm jogára való tekintettel azonban szó sem lehetett az egyesítésről. így tehát, mivel sem a személyi, sem a tárgyi feltételek nem voltak meg, s eleget akartunk tenni az általános iskolai »Utasítás«-nak, bekapcsolódtunk az aszódi r. k. általános iskolához, mint fiókiskola. Mindez azonban csak papíron volt meg, mert minden úgy maradt - kivéve a tantervet - mint népiskola korunkban." Közli, hogy jelentős többletmunka vállalása mellett sem tudtak eleget tenni az általános iskolai tanterv követelményeinek, „tekintettel az iskola szegénységére s hiányos felszerelésére, a tanulók életkörülményeire, a tankönyvek, segédeszközök hiányára". Kifejtette, hogy „. . . a tantestület tagjai az általános iskola jövőjét nagyra becsülik és szívvel-lélekkel hívei annak, helyi adottságaik miatt mégis kénytelenek vagyunk iskolánk felső tagozatának visszafejlesztésére népiskolává".

107 Az együttműködés akadályait mutatja a gyulai tanfelügyelő 1947. január 30-i keltezésű jelentése is. A jelentés szerint Békéssámsonban az állami, a katolikus és a református iskolák közös tevékenységével általános iskola alakult. Az iskola törzskönyvében lefektették, hogy a kinevezendő tanítók fele katolikus, fele református vallású legyen. (A katolikus iskola kéttanerős, a protestáns öttanerős és az állami héttanerős volt.) Az 50-50 százalékos arány betartását a jelentés szerint az tette lehetetlenné, hogy „az iskolánál levő igen nagy nevelőhiány enyhítése volt a fő cél, miközben a vallási szempontokra alig lehetett figyelemmel lenni". A római katolikus iskolaszék ezután azt követelte, hogy a község lakosainak számaránya szerint az iskola tantestülete kétharmadrészben katolikus, egyharmad részben protestáns vallású legyen. A VKM IV. ügyosztálya utasította a tanfelügyelőt, hogy „kísérelje meg a csorvási és a békéssámsoni általános iskolák vallási ügyét kölcsönösen megoldani".

108 Az elkezdett együttműködés sok esetben felekezeti torzsalkodások miatt igen hamar megszűnt. A Sopron megyei tanfelügyelő 1947. február 20-án azt jelentette a VKM-nek, hogy az edvei római katolikus és evangélikus népiskolák együttműködése