Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)

1945 IV. A MŰVELŐDÉSI MONOPÓLIUM FELSZÁMOLÁSÁNAK, AZ OKTATÁS DEMOKRATIZÁLÁSÁNAK KEZDETI LÉPÉSEI

a kérdést minden arra illetékes szervével letárgyalhassa és aggályait a Minisztertanács elé hozhassa. A kihirdetett rendelet már a VKM kifogásainak figyelembevételével készült, éppen ezért a Tanács felterjesztésében előadott indokokat minden tárgyilagos mérlegelés mellett sem tudom magamévá tenni. Nincs szándékomban az egységes köznevelés összhangját megbolygatni, és ezért a rendelet kiadását megelőző tárgyalások idején nem a kultuszminiszter úr kívánta, hanem magam indítványoztam olyan értelmű szövegezés felvételét, amely a nevelésügy kérdéseit a kultusztárca kezében továbbra is meghagyja. Az idézett számú rendelet 2. §-ának az a rendelkezése, hogy a szakoktatási intézmények nevelési kérdéseinek és a közismereti oktatásnak irányelveit a vallás- és közoktatásügyi miniszter állapítja meg, valamint az a rendelkezés, hogy az ország iskolaszervezetébe való beillesztés irányelveit és a kereskedelmi oktatási intézményekben szerezhető képesítésnek a továbbtanulás szempontjából történő értékelését a két miniszter egyetértve határozza meg, a Tanács által felvetett aggályokat már eleve tárgytalanná teszi. Az a beállítás tehát, hogy a szakminiszter vezetése ellentétes hatásokat kiváltó közneveléshez vezetne, olyan túlzott aggály, amelynek felvetését a köznevelés egysége felett őrködő szerv részéről ugyan természetesnek tartok, de egyúttal meg is nyugtatom a Tanácsot, hogy aggodalmainak semmi alapja sincs. Egyébiránt a felterjesztés indokaiból azt a következtetést kell levonnom, hogy a Tanács szándéka nem az átvétel elhalasztására, hanem arra irányult, hogy a főhatóság kérdése mindenképpen a vallás- és közoktatásügyi miniszter hatáskörében maradjon. A svájci, francia, orosz, német és csehszlovák kereskedelmi oktatási rendszer tanulmányozása és a hazai érdekképviseletek részéről évek óta hangoztatott panaszok alapján jutottam arra az elhatározásra, hogy a szakoktatás ügye a szakminisztériumhoz tartozzék. Ezt a megállapításomat úgy érzem, ma már a gazdasági szakembereken felül a kereskedelmi szakoktatási intézmények tanerőinek álláspontja is támogatja. Tisztában vagyok azzal, hogy az iskolák jelenlegi helyzetében, megrongált épületek, kifosztott szertárak mellett a kereskedelmi szakoktatási intézmények vezetése nem mindennapi feladat, de meg vagyok győződve arról is, hogy éppen a mai helyzetben előmozdítja a szakoktatás ügyét az, ha a szóban levő intézmények friss vezetés alá kerülnek. Egyebekben az 1945/46. tanévben az iskolaszervezetben mélyreható változást nem tervezek. Feladatomnak most azt tartom, hogy a háborús károk pótlását megkönnyítsem, esetleg a tanerők korszerűbb gazdasági átképzését végrehajtsam. Hivatalos másolat hiteléül: A miniszter helyett: Olvashatatlan aláírás Pozsgai s. k. miniszteri irodafőtiszt államtitkár Hiteles másolat. — UMKL VKM III. 1945—34 023. A VKM III. ügyosztálya a fenti választ tudomásul vette.