Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)

1945 IV. A MŰVELŐDÉSI MONOPÓLIUM FELSZÁMOLÁSÁNAK, AZ OKTATÁS DEMOKRATIZÁLÁSÁNAK KEZDETI LÉPÉSEI

A rendelet, amelyről az előzetes tájékoztatást nélkülözzük, súlyosan sérti a szülők természetjogát, az egyház nevelési szabadságát, mivel a katolikus ifjúság nevelésében nem katolikus, de felekezeti tényezők is a katolikus oktatókéval azonos jogot kapnának. Ennek nem ellenértéke az, hogy viszont katolikus tanítók nem katolikus, de felekezeti iskolák nem katolikus növendékei nevelésében kapnának szerepet. Ezt egyházunk nem ambicionálja magának. A rendelet gyökerében már nem is burkolt lépés az összes hitvallásos iskolák léte ellen. De tételes magyar törvényt is sért a rendelet. Az 1868:XXXVIII. tc. 6., 1011. §-aiban az egyháznak biztosított jogokat, amelyeket a legfőbb nevelői szerepre rendelt szülők és egyház természettől birtokolnak és itt is biztosítást nyertek, rendelettel elveszi a demokrácia, az emberi jogoknak semmi esetre sem dicsőségére. Ugyan a rendelet szerint a demokratikus államokban természetesnek vett egyenlő nevelés sürgeti ezt a súlyos lépést, de ugyanakkor megsérti súlyosan a természetjogot, vallás- és lelkiismereti szabadságot. Az osztatlan iskola nem előnyös oktatási szempontból, de kisebb baj még mindig, mint a természetjog megsértése akkor, amidőn még egyre viseljük a természetjognak egy szomorú korszakban ütött sajgó sebeit. A rendelet jellemzően használja is a „kényszeritőleg" szót. A nevelés fontosabb, mint az ún. egyenetlenség és aránytalanság kiküszöbölése. Csak most lenne ebből a rendeletből erős egyenetlenség és aránytalanság. Ez a rendelet azzal sokszorozza az egyenetlenséget és aránytalanságot, hogy egyenlőségi jelet tesz két nagy egyenetlenség közé. Egyazon helységben van a nem katolikus iskola, amelynek 9-27 a növendéke és a katolikus iskola, katolikus növendékeinek száma 54; itt most egy tagozatot kap a bő iskola is, a fogyatékos létszámú iskola is. Ez nem ritka eset. Egyházmegyénkben az összeolvasztásra ítélt katolikus iskolák száma 91. Ugyanezen helységekben van 102 protestáns iskola. Mivel utóbbiak (Somogyi egyke!) vékonyan beiskolázottak, hisz már több hely nincs is tanítójuknak, hanem lelkész-tanítók működnek, ezek a gyengén benépesített iskolák magukkal rántják az összes vegyes vidéki katolikus iskolákat, katolikus iskoláink 15%-át. A rendelet a különböző helységbeli iskolák összevonásakor nem számol azzal, hogy a magyarok 1945. esztendeje nem való ilyen tanügyi átalakulásokra. Nincs ruha, nincs lábbeli, fa, kenyér, taneszköz stb. Ezek híján, sajnos, helyben nincs biztosítva az iskolázás. 3-3,5 km-es távolságokban még kevésbé. Az ismétlő iskola lehet megint gyenge képlet, de ma nem lehet mindennapi iskolába fogni a 13-14 éveseket, amikor a levente és katona korosztály hiányzik. Kenyér kell és hozzá munkás, mert éhen hal az ország. De kivihetetlen az összeolvasztott iskolák igazgatása is, vagy - amint a rendelet mondja - az együttműködés. Közös iskolaszék? Lehetetlen. A szülők körében, mihelyt kivitelre kerülne a sor, mérhetetlen lesz az izgatottság. Pl. Liszón a katolikusok 211%-os adót fizettek 1943-ban csak azért, hogy az ottani ág. ev. iskolából kivonják a gyermekeiket és a megalakuló új iskolába vihessék. Ezeket nem lehet bevinni közösségbe. Nemcsak egy-két helyről van szó. A rendelkezésemre álló, leg-