Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)
XII. ÉRDEKKÉPVISELET
Az állami igazgatás számára megoldhatatlan feladat volna a parasztság milliós tömegének egyénenkinti irányítása és abban a támogatásban való részesítése, amire az országos termelési terv sikeres végrehajtása érdekében feltétlenül szükségünk van. Az állami igazgatás nem is lehet egyidejűleg rendelkezéseinek végrehajtója és ellenőrzője. A mezőgazdasági termelés újjáépítése és kifejlesztése csak akkor lehet eredményes, ha már a tervek kikristályosításában is, de még inkább azok gyakorlati végrehajtásában maguk az érdekeltek is részt vesznek. Ha átérzik a tervek helyességét, azok megvalósításának szükségességét, s ezt a megvalósulást önkéntes alkalmazkodásukkal valóban elő is mozdítják. Jogos, elvitathatatlan követelése a magyar parasztságnak, hogy sorsának irányítására gazdasági téren is befolyást gyakorolhasson, s hogy boldogulását ezzel az irányítással maga is előmozdíthassa. Súlyos, alig jóvátehető hiba, hogy az elmúlt nehéz években a magyar mezőgazdaságnak nem volt megfelelő önkormányzattal és közéleti súllyal rendelkező olyan egyetemes, átfogó érdekképviselete, amely a mezőgazdaság dolgozóinak kívánságait úgy a kormányzat, mint a többi termelési ágak felé kifejezésre juttathatta volna, s érdekeit megvédhette volna. Most azonban már nemcsak ennek a jogos követelésnek figyelembevételéről van szó. Az ország újjáépítésére rendelkezésre álló szűkös eszközök lehető legjobb, leggazdaságosabb és legeredményesebb felhasználását a kormány tervszerűséggel kívánja biztosítani. Az átfogó, egységes gazdasági terv megvalósulásának elengedhetetlen feltétele, hogy a gazdasági élet egyes ágazatai egyaránt végrehajtsák a fejlesztésükre kidolgozott tervet, hogy a gazdasági egyensúly megbontása ne eredményezzen a kívánt jólét helyett válságot. Biztosítani kell, hogy az az egészen rendkívüli életerő, amelyről a magyar parasztság az elmúlt évek során is tanúságot tett, s amely a jövőt illetően a legszebb reményekre jogosít, abba az irányba fejtse ki hatását, amelyet a mezőgazdasági termelés számára az újjáépítési terv kijelöl. De biztosítani kell azt is, hogy azok a lehetőségek és azok az eszközök, amelyeket a kormány a gazdasági terv keretében a mezőgazdaság fejlesztésére rendelkezésre bocsát, felhasználtassanak és helyesen szolgálják az ország újjáépítését. Ámde az állami igazgatás szervei tehetetlenek, ha olyan nagyszámú gazdasági egységet kell irányítaniuk, mint amilyen tömeget az új földhözjuttatottak és a régi kisbirtokosok jelentenek. A mezőgazdasági termelés terén az irányítás csak akkor lehet eredményes, ha sikerül az érdekeltek nagy tömegének öntevékenységét munkába állítani, és maguknak az érdekelteknek átadni a kormányzati tervek végrehajtását. Amidőn tehát az Országos Földmívelésügyi Tanács megállapította, hogy a földmívelésügyi tanácsoknak a passzív érdekképviselet mellett az aktív érdekszolgálatot is el kell látniok, ebben az állásfoglalásban a Tanácsot annak felismerése vezette, hogy ma már nemcsak az önkormányzathoz való jog követeli a mezőgazdaság érdekképviseletének munkába állítását, hanem elengedhetetlenül szükségessé teszi ezt a mezőgazdasági termelés fokozott szervezéséhez és irányításához fűződő országos közgazdasági érdek is. Miután az Országos Földmívelésügyi Tanács megállapította, hogy a mezőgazdasági
